Erős vár a mi Istenünk!

Szeretettel köszöntjük a kecskeméti evangélikus gyülekezet honlapján!

Valahova tartozunk, valaki fontos nekünk, valakinek fontosak vagyunk - e belső vágy, érzés olyan emberi! A legtöbb ember ezt a családban, emberi közösségekben éli meg. Mi az evangélikus egyház nagy családjába hívjuk azokat, akik még távol vannak és azokat, akik közösségünkhöz tartoznak.

Isten szeretete Krisztusban jött közel, s ezt a megtapasztalt szeretetet szeretnénk megélni, továbbadni gyülekezetünkben.

A személyes találkozás és viszontlátás reményében kívánunk tartalmas barangolást honlapunkon!

Jézus Krisztus mondja:

Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.

(2Kor 12,9a)

Evangélikus egyházunkban használatos Bibliaolvasó Útmutatónk szerint ez az ige kísér bennünket a 2012. év során.

Mindenkinek szól - nemcsak az evangélikusoknak!

A naptár .jpg formátumban innen tölthető le.

Ami mögöttem, megköszönhetem.

A célt keresheti tekintetem.

S indulva ismeretlen utakon,

a vezetést Krisztusra bízhatom.

(Túrmezei Erzsébet: Köszöntöm az Újat)

Január hónap igéje

Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak!

(Zsoltárok 86,11)

Nem azt nem kívánom Neked, hogy a szenvedésnek még csak Árnyéka se hulljon Rád az új esztendőben.

Azt sem, hogy jövendőd útját csak rózsák szegélyezzék,
Mint ahogy azt sem, hogy ne legyen soha sós a könnyed, ami kipereg szemedből,
S ne fájjon soha senki és semmi Neked.
Nem, ezeket nem kívánom.

enekkar

Hiszen tudod jól, a könnyek mossák tisztára szíved,

Lelked meg az elvállalt szenvedésben nemesül.

Azt viszont teljes szívemből kívánom Neked,
hogy lelkedben ragyogjon kiolthatatlanul legszebb óráid emléke,
meg hogy légy kitartó a próbák idején, amikor szívedre zuhan egy nem várt kereszt,
s a hegy, amely előtted tornyosul, megmászhatatlannak tűnik,
a remény fényforrása pedig minden lépéssel távolodni látszik.

Szívből kívánom, hogy Isten minden ajándéka, amit kaptál,
napról-napra drágább legyen Neked, s mind szolgáljon arra,
hogy a hozzád közelállók lelkét felderítsd velük.

Kívánom, nagyon kívánom Neked, hogy minden órádban álljon melletted valaki,
aki társad, s méltó hozzád,
akinek bizalommal fogod meg a kezét, ha terhed egyre súlyosabb.

Akivel együtt tudtok szembeszegülni minden viharral, s felsegítitek egymást, akár a hegyek csúcsára is.

Legfőképpen pedig azt kívánom Neked, hogy jöjjön bár öröm vagy kínzó bánat Rád,
az emberré lett Isten Gyermek szívderítő m presbiteri osolya ragyogjon közben Rád,
és így maradj meg mindig Isten közelében.

Ekkor áldott lesz majd új éved minden pillanata!

(Ó-keresztyén latin áldás és abból átvett ír ima alapján fordította Dr. Békefy Lajos)

A lelkész mosolya

A negyvenes években sok borzalmat éltek át az emberek. Rengeteg gyermek veszítette el a családját, és élelem, biztonság, szeretet helyett félelmet, erőszakot, bizonytalanságot kapott. Sztehlo Gábor, a „gyermekmentő” evangélikus lelkész áldott munkát végzett közöttük. Az „öröm városa”, Gaudiopolis csupán öt évig működhetett, de annak a több száz fiatalnak, aki ott talált menedéket, egész életére meghatározó volt.

Az országos evangelizáció egyik programjaként a szombathelyi Reményik Suliszínház előadásában láthattam a Gaudiopolis – emlékműsor Sztehlo Gábor tiszteletére című előadást. Csodálatos volt. Szíven ütött az, amit a gyerekek átéltek, és az, hogy közben hogyan formálta őket a megtapasztalt szeretet. Az a jelenet különösen is belém égett, amikor a fiatalok már kezdtek magukra találni, lelkesen szervezték az ifjúsági államot, ötleteltek, vitatkoztak, sugározták az életet. S közben a lelkész a színpadon kívülről figyelte őket, és mosolygott. Benne volt ebben a mosolyban az, hogy örül nekik, szereti őket, és hálás értük. A gyerekek ezt nem vették észre, de ahhoz, hogy egy élhetetlen világban mégis teljes életet élhettek, a háttérben mosolygó lelkésznek igen sok köze volt.

ifi Ez a mosoly hirtelen a gyülekezetembe repítette gondolataimat, és eszembe juttatta azt a hat csöppséget, akik ott voltak a szerdai Baba-Mama Körön. A picik gügyögtek, mozogtak, játszottak, az anyukák vidáman beszélgettek, és én egyszer csak a szőnyeg szélére szorultam. Ahogy néztem őket, a szívemet hála és öröm járta át. Sokat imádkoztunk értük tavaly a lelkésztársammal, annyi ötletünk volt, és annyi kudarcunk, hogy most még inkább tudom értékelni a jelenlétüket… Aztán eszembe jutottak az ifisek, akikkel alig két napja hasonló élményben volt részem. Most heten jöttek, és roppant lelkesek voltak – hozzászóltak az igéhez, benne voltak az éneklésben és vidáman játszottak, beszélgettek. Egyszer félrehúzódtam, és csak úgy gyönyörködtem bennük. Jó volt nézni őket; látni, hogy itt vannak, hogy ilyenek, s hogy Isten ránk bízta őket. Istenem, mennyire szeretem őket!

Micsoda ajándék, hogy mi, lelkészek szerethetjük a ránk bízottakat, örülhetünk nekik, és munkálkodhatunk azon erőnkhöz, tehetségünkhöz, lehetőségeinkhez mérten, hogy rátaláljanak a teljes életre az Úr közelében, a gyülekezet közösségében. Ma más világot élünk, de bizonyos szempontból ez is élhetetlen, és sok a sérült ember, a szétesett család, az útját nehezen találó fiatal. Ma is szükségük van a szeretetre és a mentő szándékra, és bár nem vagyunk Sztehlo Gáborok, de lehetünk eszközök Isten kezében.

Annak a mosolynak ott a szombathelyi srác arcán számomra ilyen üzenete (is) volt.

Unaloműző...

A szokott módon kezdtük a hittant. Kikerestük a Bibliaolvasó Útmutató aznapi igéit és kutattuk azok jelentését. Egyszer csak a 13 éves fiúcska szeme felcsillant. Örömmel újságolta, hogy ráismert abból az egyetlen mondatból Nóé történetére.

Mivel neki a Bibliával való első találkozása a tanév elején az egyházi iskolába való beiratkozáskor volt, s a hittanon újszövetségi történeteket tanulunk, kíváncsiság ébredt bennem. Honnan ismered te Noé történetét? – kérdeztem. Ha unatkozom, akkor Bibliát szoktam olvasni. Elkezdtem az elején, és a múltkor éppen eddig jutottam – feleli.

Szíven ütött ez a válasz. Nem találkoztam még olyan fiatallal, aki – hogy ne töltse haszontalanul vagy unalmasan az időt – a Szentírást veszi kézbe! S teszi ezt olyan valaki, aki nem hoz magával otthonról hívő példát, akinek ezt nem mások tanácsolták, s aki az elején – őszintén elmondta – csöppet sem lelkesedett a kötelező hitoktatásért. De egyre többször adja jelét az ige iránti fogékonyságának, érdeklődésének, s annak, hogy Isten szavában személyes üzenetet fedez fel.

E fiúcska példája elgondolkodtathat bennünket, hitben járó felnőtteket. Vajon mennyire jellemző ránk, hogy szabad vagy unalmas perceinkben a Bibliához nyúlunk, s nem valami pótcselekvést választunk?

További evangélikus honlapok. Kattintson a logóra az oldalak látogatásához!

A Magyarországi Evangélikus Egyház naponta frissülő országos portálja.

Számos írás található itt hírek, események, lapszemle, publicisztika, ökumené, nagyvilág, teológia, interjú, ifjúság, kultúra témakörökben.

Az Evangélikus Missziói Központ - Evangélikus Rádiómisszió honlapja.

Letölthetők: rádiós interjúk, iratmissziós anyagok, archív hangfelvételek, evangélizációs igehirdetések, előadások és a Híd című missziói magazin egyes számai