**Napok hordaléka.** /Az ember jelenképe/ Utolsó napok. Végső napok. Kritikus napok. Sok mindenért igaznak érezzük ezeket a megállapításokat, ha ma körültekintünk világunkban és életünkben. Ennek etikai következményei is vannak. Napi hírek, amiket komolyan veszünk, vagy csak együtt élnek velünk minden napjainkban, s mintha következmény nélkül történhetnének. Valahogy minden bizonytalanná lett. Múlt, jelen, jövő ingoványa terheli gondolatainkat, érzéseinket és szinte egész életünket. Mintha csak a túlélésről szólnának a napok. Csak ezt bírjuk ki. Majd csak lesz valahogy. Reformok, útkeresések lehetőségei, melyek kivezethetnek a sötét alagútból. Erről a tapasztalatról hitelesen tudunk szólni. Van-e remény? Megoldás? Kimozdul e a világ az önmaga által létrehozott kátyúból? Ézsaiás látta, hogy sok ember felmegy az Úr házába, megismeri Isten útját, utána békességben élnek egymással. Ilyen egyszerű lenne? Mi ebben a mi szerepünk? Talán semmi, de a lehetőségünk annál több.

Felmenni a hegyre. /Az Isten jövőképe/ Isten a mélységből, a napi gondokból, problémákból, harcainkból, kudarcainkból hív magához. Jöjjetek! Ti akik megfáradtatok, meg vagytok terhelve. Vállalkozzatok a nem könnyű útra. Felmenni nehezebb, mint a laposon járni, s menni is nehezebb, mint ülni. Meg ugye az utat sem mindig ismerjük. S hányan akarnak vezetni, s megvezetni. Ígéreteik, nem az Úr hegye, hanem saját jól megtervezett hegyenek látszó halmocskák. De ezt csak később vesszük észre. Talmi ígéretekkel próbálják utánozni az igazit az értékest a használhatót, azt amire vágysz, ami nélkül lehetetlen a folytatás. /Élet, egészség, boldogság, békesség, üdvösség stb./ Tudni kell, hogy kihez mész, s az sem fölösleges, ha tudod miért. Csak akkor indulj, ha akarsz, ha készen vagy az indulásra. A hívás mellett a bíztatásra is szükség van. A magas hegyre egyedül nem mehetsz, kellenek társak, segítők. Azért, hogy odaérjünk a legmagasabb pontra a találkozás a tanítás helyére. Itt a mérték már nem az ember szintje, hanem az Isten igéje. Ott a hegyen a felhők fölött tisztán lehet látni. Lenézve kitisztulnak életünk, világunk dolgai, vagy csak átértékelődnek a dolgok. Kiderül mi az igazán fontos és szükséges. A hatalom, a siker, a pénz, a biztonság hegyei eltörpülnek az Isten hegye mellett. /Temetői élményem volt, amikor mi búcsúztunk a szomszédos házból veszekedés hangjai törték meg a szertartás csendjét. Borzasztó volt az átélt szakadék meglátása, hogy az ember és az Isten lehetősége egészen más./

**Az Úr világosságában járni.** /Fel-felcsillan a fény/ Amikor a megdicsőülés helyén a három tanítvány átélte, mit jelent ebben a fényben élni, azt mondták: Jó nekünk itt lenni. Aki Istennel van, az a világosságban van. Lehet ennek a fénynek hordozója. Az átélt események, Isten szándékának engedelmeskedő, akaratát cselekvő gyermekévé lehet. Missziói szolgálat ez, a sötétség legyőzése. Nem erőszakkal, presszióval, hanem a világosságban járással. Ennek az lehet a következménye, hogy már-már hihetetlen dolgok is megvalósulhatnak, amiről a próféta szól népéhez. /Kardokból kapákat, lándzsákból metszőkéseket csinálnak./ Sötétségből világosság lesz. Jézus ezt élte meg. Ezért kell nekünk is így élnünk és szolgálnunk. Ő mondja: Ti vagytok a világ világossága/Mt. 5,14-16/

**Történet a hitről-Paulo Ceolho**
-Mester most menjünk arra a hegyre ahol az Isten lakik-szólt a lovag a társához.
-Be akarom bizonyítani, hogy Ő mindig csak követel,és soha semmit nem vesz le a terhekből amit viselnünk kell.
-Én meg felmegyek oda, ahol hitem szimbóluma van-szólt a másik.
Éjjel fölértek a hegy csúcsára, és egy hangot hallottak a sötétben.
-Fogjátok azokat a köveket ott a földön és tegyétek a lovaitokra.
-Látod?-mondta az első lovag. A hosszú emelkedő után még több terhet akar ránk rakni.
A másik úgy tett, ahogyan a hang mondta neki. Amikor leértek a hegyről, már virradt és az első napsugarak beragyogták a köveket amelyeket a jámbor lovag magával hozott. Tökéletes gyémántok voltak.

A mester azt mondta: Isten tanácsai csodálatosak és soha sem válnak kárunkra.!

Kis János