Napi ige

Ekkor azt mondta [Isten Jákóbnak]: Én vagyok az Isten, atyádnak Istene! Ne félj… Én megyek veled Egyiptomba, és én is foglak visszahozni. (1Móz 46,3–4)

Hiba
There was an error while rendering the portlet.
 

2015/4. szám - Reformáció

Tartalom: Reformációi emlékeztető: ajándékba kaptuk az Életet - A reformáció 500. évfordulója felé közeledve - Egy közösség Kecskemét szívében - A jó pap holtig tanul... hát még a jó presbiter! - Nyitott templomok napja gyülekezetünkben - Városi bibliaismereti vetélkedő - Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni? - Élménybeszámoló az egyházmegyei sportnapról - Programajánló

reformacio2015.pdf — PDF document, 522Kb

Fájl tartalma ( Teljes képernyő )
background image

LÉLEK-ZET

   

Kecskeméti Evangélikus Gyülekezet hírlevele 

Kecskeméti Evangélikus Gyülekezet hírlevele 

-

-

 

 

2015/4. 

2015/4. 

Kis  hittanosom  aranyéremmel  a  nyakában 
érkezik  a  hittanórára.  Ő  is  ott  volt  szüleivel 
és testvéreivel a hétvégi egyházmegyei sport-
napon,  de  emlékeim  szerint  érmet  egyik 
sportágban sem szerzett. 
Kíváncsian  tudakolom  hát:  „Neked  is  van 
érmed?” 
„Igen  –  feleli.  –  Sírtam  amiért  nem  sikerült 
nyernem,  ezért  egy  bácsi  nekem  adta  az 
övét.” 
„Milyen bácsi?” – kérdezem. 
„Egy  kedves  bácsi  –  magyarázza  a  boldog 
éremtulajdonos.  –  Azt  mondta,  ha  akarom, 
odaadja az övét, hogy ne legyek szomorú…” 

A reformáció üzenetét vélem felfedezni e kis 
jelenetben.  Luther  Márton  éveken  át küzdött 
azért, hogy az Isten előtti teljesítménye meg-
felelő  legyen.  Hogy  célba  érjen,  és  megsze-
rezze  –  mondjuk  így  –  a  mennyei  aranyér-
met.  Igyekezett  megfelelni  a  vallásos  előírá-
soknak, sokat imádkozott, vezekelt a bűneiért 
– de folyton azt érezte:  kevés lesz ez az üd-
vösséghez!  Nem  tudja  legyőzni  önmagát,  a 
saját  bűnös  természetét;  s  nem  képes  arra 
sem,  hogy  cselekedeteivel  kiérdemelje  az 
örök  életet…  Ekkor  talált  rá  a  Szentírásban 
az evangéliumra, és szívét-lelkét betöltötte a 
csodálatos  örömhír:  az  üdvösséget  nem  ki-
érdemeljük,  hanem  ajándékba  kapjuk 
Istentől!
 Krisztus azért jött el ebbe a világba, 
és  azért  halt  meg  a  golgotai  kereszten,  hogy 
aki  hisz  őbenne,  bűnbocsánatot  nyerjen  és 
övé legyen az Isten országa. Ez a kegyelem. 
A  kegyelem  nem  fizetség,  hanem  ajándék. 
Nem a cselekedeteinktől függ, hanem a Jóis-
ten kínálja fel számunkra ingyen, szeretetből. 

Nekünk csak annyi a tennivalónk, hogy elfo-
gadjuk,  azaz  higgyünk  az  Úr  Jézusban,  a 
Megváltóban.
 
A  kegyelem  Istene  keres  minket,  és  az  Élet 
ajándékát  kínálja.  Isten  titka  és  csodája  az, 
hogy  ez  hogyan  valósul  meg.  Érthetetlen  és 
felfoghatatlan  a  kereszt  misztériuma  –  az, 
hogy  az  Isten szent  Fiának halála engesztelő 
áldozat  az  emberek  bűneiért.  S  ráadásul  na-
gyon  nyugtalanító  az  a  tapasztalat,  hogy  a 
hívő ember is vétkezik, hiszen az, hogy bűn-
bocsánatot  nyertünk,  még  nem  jelenti  azt, 
hogy  a  megtérésünk  után  bűn  nélkül  élünk. 
Mit  jelent  hát  akkor  az  egyik  legfontosabb 
reformátori tanítás, miszerint megigazulunk a 
hit  által  (lásd  Ágostai  hitvallás,  IV.  cikkely, 
1530)? 
Pál  apostol,  akinek  levelei  segítségével  Lu-
ther  rátalált  a  kegyelmes  Istenre,  és  akire 
hitvallási  irataink  is  hivatkoznak,  ezt  írja: 
„Mindenki  vétkezett,  és  híjával  van  az  Isten 
dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg 
őket kegyelméből, miután megváltotta őket a 
Krisztus  Jézus  által.  Mert  (…)  ahogyan  ő 
igaz,  igazzá  teszi  azt  is,  aki  Jézusban 
hisz.”
 (Róm 3,23–26) 

Kis  hittanosom  joggal  viselhette  az  aranyér-
met,  hiszen  neki  adták.  Nem  azért,  mert  ő 
ügyességével kiérdemelte, hanem azért, mert 
a bácsi kedves volt és azt adta át a csöppség-
nek, amelyért ő dolgozott meg. 
Az örök életért, amelyet  mi kapunk meg ke-
gyelemből  hit  által,  Urunk  maga  fizette  meg 
az árat… 

Hulej Enikő 

Reformációi emlékeztető: 

Reformációi emlékeztető: 

 

 

 

 

 

 

ajándékba kaptuk az Életet

ajándékba kaptuk az Életet

 

 

background image

LÉLEK-ZET

 

 

 

 

  

 

          

2015/4. Reformáció 

Istennek az Ószövetségben tett kinyilatkozta-
tása,  majd  a  Megváltó  elküldése,  áldozata 
megnyitotta  az  emberiség  számára  a  hit,  a 
szeretet,  az  üdvözülés  lehetőségét,  útját.  Az 
üdvösséget  senki  nem  tudja  elérni  az  ember 
alapvetően bűnös, gyarló mivolta miatt, de a 
hit lehetőségét sem mindenki választja. 
Nagy  Konstantin  császár  313-tól  a  kereszté-
nyek  számára  biztosította  hitük  szabad  gya-
korlását,  379  után  pedig  Nagy  Teodóziusz 
császár  a  kereszténységet  a  Római  Biroda-
lom kizárólagos államvallásává tette. 
A  középkorban  az  európai  feudális  monar-
chiák  legfontosabb  erkölcsi-lelki  alapját  a 
keresztény  hit  jelentette.  Azonban  a  Római 
Pápaság  túlzott  világi  hatalma  töréseket, 
ellenállást  váltott  ki.  1054-ben  elvált  egy-
mástól  a  keleti  és  a  nyugati  egyház,  majd 
megjelentek  az  egyház,  a  hit  megreformálá-
sának  első  hírnökei,  például  a  francia 
valdensek  a  14.  században.  Isten  igéjének 
üzenetét  a  hit  erejével  közvetítette  –  a  cseh 
nemzet függetlenségét is képviselve – a nagy 
hatású, tragikus sorsra jutott prágai reformá-
tor, Husz János. Tekinthetjük őt Luther Már-
ton
  szellemi,  lelki  elődjének,  tudván  azt, 
hogy Luther is többször hivatkozott rá. 
A reneszánsz szellemisége tovább rombolta a 
római egyház morális állapotát, és fényűzést, 
pazarlást, képmutatást hozott. A Szent Péter-
székesegyház  felépítésére  kibocsátott  búcsú-
cédulák  árusítását  a  szuggesztív  hitszónok, 
Tetzel népszerűsítette. 
Isten  a  kritikus  pillanatokban  mindig  küld 
olyanokat,  akik  igazsága  fényét  megvilágít-
ják.  Wittenbergben  Luther  Márton  Ágoston-
rendi szerzetes, egyetemi tanár 1517. október 
31-én a vártemplom kapujára tűzte 95 tételét. 
„Más  alapot  senki  sem  vethet  a  meglévőn 
kívül,  amely  a  Jézus  Krisztus”  
(1Kor  3,11). 
Bebizonyította a búcsúcédulák Isten igéjével 
való  összeférhetetlenségét.  Ragaszkodott  hi-
téhez  1521-ben  a  wormsi  birodalmi  gyűlé-

A reformáció 500. évfordulója felé közeledve

A reformáció 500. évfordulója felé közeledve

 

 

sen: „Itt állok, másként nem tehetek!” Vál-
lalta  a  Cajetan  bíboros  vezette  bizottság 
vizsgálatát,  X.  Leó  pápa  kiátkozását,  V. 
Károly
 császár birodalmi átkát, megkockáz-
tatva ezzel Husz János sorsát, a máglyát. 
A  hit  igazságára  vágyó  német  nemesek, 
polgárok,  lovagok  Luther  mellé  álltak.  Az 
ereklyegyűjteményét  felszámoló  Bölcs  Fri-
gyes
  szász  választófejedelem  színleg  elra-
boltatta,  Wartburg  várába  zárta,  ahol  ő  a 
nemzeti  nyelvű  igehirdetés  lehetőségét 
megteremtve  lefordította  német  nyelvre  a 
Bibliát.  A  német  lovagok,  Ulrich  von 
Hutten
  és  Franz  von  Sickingen  is  Luther 
mellé álltak a katolicizmus ellen. 
Pár  év  múltán  a  német  nemzet  nagy  része 
Luther tanítását követte. 
A  francia  Kálvin  János  I.  Ferenc  király 
palotájára  ragasztott  miseellenes  plakátjai 
miatt  csaknem  a  máglyára  került,  majd 
Svájcban  megfogalmazta  a  csak  az  Írásra 
(sola  scripura)  tekintettel  lévő  hitelveit, 
puritanizmusa  az  önszeretetet  pestisnek 
tekintette,  elismerte  az  értékteremtő  mun-
kát,  ezzel  megteremtette  a  polgári  fejlődés 
vallásfilozófiai alapjait. 
A  reformáció  demokratikus  egyházirányí-
tási elvei a világi szférára kivetülve megala-
pozták a polgári alkotmányosságot. 
Hazánk  történelmében  mindig  vezércsillag 
volt a protestáns hit, kezdve a három részre 
szakadt ország végvári vitézeivel, az erdélyi 
fejedelmek honvédő, a rendi- és a vallássza-
badságért vívott harcain keresztül egészen a 
reformkor  irányt  mutató  személyiségiig, 
például  Kölcsey  Ferencig,  Petőfi  Sándorig, 
Kossuth Lajosig

Személyes életünkre nézve is ad iránymuta-
tást Luther: „Mikor Urunk és Mesterünk azt 
mondta:  térjetek  meg,  azt  akarta,  hogy  a 
hívek  egész  élete  megtérés  legyen.”  (95 
tétel) 

Károlyfalvi József 

background image

LÉLEK-ZET

 

 

 

 

  

 

          

  2015/4. Reformáció 

Közhelyesnek tűnhet a cím, ám ettől még igaz. 
A  közösséget,  a  közösség  erejét  hangsúlyozta 
Kis János igazgatólelkész és Gáncs Péter püs-
pök úr is a szeptember végi hálaadó istentiszte-
leten.  Nem  véletlenül,  hiszen  a  kecskeméti 
evangélikus gyülekezet példaértékű. 
Mielőtt  arról  esne  szó,  hogy  miért,  nézzük 
meg,  mit  is  jelent  a  szó:  közösség.  A  magyar 
nyelv számtalanszor bizonyította, mily ékes és 
találó.  A  közösség  szó  jelentése:  együtt  tevé-
kenykedő  emberek,  akik  osztoznak  egymással 
életükben,  munkájukban,  eszméjükben,  célja-
ikban, törekvéseikben a közért, a közösségért. 
Az  ember  élete  során  –  akarva-akaratlanul  – 
sok közösség tagja, velem, velünk sem volt ez 
másképp. A mi családunk új tagja e kecskemé-
ti  evangélikus  gyülekezetnek,  s  mi  „akarva” 
lettünk azzá. 
Ha  a  saját  életemet  nézem:  keresztény  katoli-
kus  családba  születtem.  Édesanyám  a  magyar 
katolikus  családot  képviseli,  édesapám  a  hor-
vát  nemzetiségi  katolikust.  Fontosnak  tartot-
tam ezt megemlíteni, mert nem ugyanaz a ket-
tő.  Mindkét  részről  nagymamáim  gyakorolták 
hitüket, vallásukat, s ha valaki ismeri a horvát 
nemzetiségi  kultúrát,  tudhatja, náluk  valahogy 
még hangsúlyosabban jelenik meg a katoliciz-
mus  s  a  vallás  gyakorlása.  Engem  mégis  az 
alföldi  nagymamám  „fertőzött  meg”,  tőle  ta-
nultam a Miatyánkot, és az esténként még most 
is  elmormolt,  „Én  Istenem,  jó  Istenem,  lecsu-
kódik már a szemem” kezdetű esti imát. 
A testvéremmel minket a szüleink nem keresz-
teltettek meg, mert ránk szerették volna bízni a 
döntést; mára ő is, én is megkeresztelkedtünk. 
Döntöttünk és hiszem, hogy a jó útra léptünk. 
Engem  felnőtt  fejjel  Kis  János  lelkész  úr  ke-
resztelt  meg,  ahogyan  a  lányaimat  is,  akiknek 
én nem adtam meg a választási lehetőséget, de 
bízom benne, ezért nem orrolnak meg rám. 

Szerencsésnek  tartom  magam  és  családo-
mat,  hogy  ide,  ebbe  a  gyülekezetbe  csöp-
pentünk.  Jó  itt  lenni,  szeretünk  itt  lenni  és 
idejárni.  A  miértre  nem  mindig  könnyű  a 
válasz,  mert  olyan  megfoghatatlan.  Hulej 
Enikő
  lelkésznő  kérésére  most  mégis  meg-
próbálom leírni. 
Amikor először jöttünk istentiszteletre, kis-
sé  zavartan  léptünk  be  a  templomba,  leg-
alábbis  én.  A  kislányaim  gyermeki  öröm-
mel  húztak  is  az  első  sorba.  Ez  ma  sincs 
másként, talán csak annyiban, hogy már én 
sem  vagyok  zavarban.  Örömmel  tapasztal-
tam,  hogy  van  gyermek-bibliaóra  az  isten-
tisztelet  alatt,  hogy  figyelembe  veszik,  egy 
öt-hat  éves  gyermeknek  hamar  elfogy  a 
türelme, a képessége, hogy ilyen esetekben 
figyeljen  és  értsen.  S  ha  ők  unatkoznak,  a 
felnőtteknek  is  egyre  nehezebb  figyelni  és 
érteni. Szeretem, hogy a lányaim nem teher-
ként  tekintenek  az  istentiszteletre,  hanem 
szívesen jönnek. Szeretem, hogy ez a gyüle-
kezet  elfogadó,  nyitott,  hogy  a  templomot 
valóban  egyfajta  (persze  bizonyos  kerete-
ken  belül)  közösségi  térnek  tekinti,  hogy 
megfér benne kultúra, zene, Isten szeretete, 
hogy  a  bátyám,  aki  klarinétművész,  zenél-
hetett az esküvőmön, és hogy én is énekel-
hetek  ebben  a  templomban  minden  vasár-
nap.  Olyan  gyülekezet  ez,  amelyre  kisüt  a 
nap  több  napi  esőzés  után,  hogy  széppé 
tegye a hálaadó ünnepet…  A végére pedig 
(s remélem, Kis János lelkész úr nem harag-
szik  meg,  aki  mindezt  szerényen  építgette 
és  építi  ma  is  többekkel):  egy  gyülekezet-
nek mindig kell, hogy legyen lelki vezetője, 
aki összefogja a közösséget. Kis János ilyen 
ember, s az ő vezetésével nagy kör gyűlt  – 
Jézus köré. 
Köszönettel: 

Egy közösség Kecskemét szívében

Egy közösség Kecskemét szívében

 

 

Szeptember 27-én ünnepi istentiszteleten adtunk hálát a templomtető felújításáért és a ter-
mények betakarításáért. Gáncs Péter püspök igehirdetése és az énekkar szolgálata, valamint 
faültetés és szeretetvendégség által is erősödhetett gyülekezetünkben a testvéri közösség. 

background image

LÉLEK-ZET

 

 

 

 

  

 

          

2015/4. Reformáció 

Az  evangélikus  presbiterek  második  orszá-
gos  találkozójáról
  (szeptember  19.)  szóló 
írásom címét a révfülöpi Ordass Lajos Evan-
gélikus Oktatási Központ országos presbiter-
képző  tanfolyamaira  invitáló  szórólapról 
kölcsönöztem. 
A  reggel  kilenc  órától  délután  negyed  ötig 
tartó  alkalom  megszámlálhatatlan  lehetősé-
get  kínált  azoknak  a  szerencsés  evangéliku-
soknak  –  köztük  nekem  –,  akik  jelen  lehet-
tünk Budapesten a Tüskecsarnokban. 
Élményeimet  az  emlékezetem  által  alkotott 
sorrendben  osztom  meg  mindenkivel,  aki 
megtisztel  azzal,  hogy  érdeklődést  mutat,  és 
elolvassa. 
A  füzet:  Az  alkalom  gondosan  összeállított 
kiadványa önmagában is hasznos és szívme-
lengető  üzeneteket  tartalmaz  mindannyiunk 
számára. Érdemes megőrizni és olvasgatni. 
A  bicska:  „Sokféle,  Istentől  kapott  ajándé-
kunk  van.  A  plakáton  látszódó  bicska  motí-
vum  a  megosztás  és  a  megnyitás  eszköze 
lehet.  Egy  bicskával  fel  lehet  szeletelni  egy 
vekni  kenyeret,  egy  rőf  kolbászt,  bármit, 
amit  megoszthatok  másokkal.  Szomjasan  ki 
tudok  nyitni  egy  üveg  italt.  Isten  csodálatos 
eszköztárat  adott,  hogy  legyen  mivel  meg-
osztani  az  ajándékokat.”  (Gáncs  Péter  püs-
pök; nyitó áhítat) 
A  gyémánt:
  „Gyémánthegyen  állunk,  /  De 
zsebünkben kavicsok vannak. / Nagyon elfe-
lejtettük,  hogy  angyalok  voltunk,  /  Kövér 
vánkosokba  tömtük  fehér  szárnya-
ink…”  (József  Attila:  Gyémánt,  1924) 
(Gáncs Péter a nyitó áhítatról a már említett 
füzetben)
 
Az  evangélikus:  „Nem  attól  evangélikus 
valaki, mert a szülei, nagyszülei evangéliku-
sok,  hanem  ha  a  gyermekei  és  unokái  evan-
gélikusok.”  (Sajnos  nem  írtam  fel  a  mondat 
eredetét.)
 

A szoftverfrissítés:  A képzett presbiter. – A 
presbiterképzés  jövője,  a  jövő  presbitere.  – 
Mindannyian  tanítványok  vagyunk!  Krisz-
tus tanítványai. Tanul-e a tanítvány? „Ha a 
só  megízetlenül…”
  Ha  a  tanítvány  nem 
tanul,  értelmét  veszti  a  léte.  (Szekció  1., 
Hafenscher Károly

„Ne  kényszerből  legyünk  presbiterek,  ne 
csak azért, mert nem volt más, aki elvállal-
ja, mert elvárás volt felénk. Legyen kitünte-
tés,  öröm  számunkra,  hogy  jó  sáfárai  lehe-
tünk Istennek!” (Gáncs Péter a nyitó áhíta-
ton)
 
Az  élő  gyülekezet:  Ismérvei:  megnyerni  – 
megtartani  –  kiküldeni  (Szekció  2.,  Sefcsik 
Zoltán).
 Odafigyelni – észrevenni – törődni 
– vállalni – menni – tenni (a szerző hozzáfű-
zése).
 
A hideg: A Tüskecsarnok „jeges” rendezvé-
nyek helyszínéül is szolgál. Sokan voltunk, 
de a csarnok nagy.  Fáztunk. Erről többször 
sikerült elfelejtkezni. 
A  meleg:  Odakinn ragyogóan sütött és me-
legített  a  nap.  Jó  volt  időközönként  a  csar-
nokot  körülvevő  padokon  ülve  eltölteni 
néhány percet. 
A  találkozások:  Ismerősök  (és  rokonok)  a 
szülőfalumból,  a  gyülekezeti  munkatárs-
képzésről, a nyaralások alatt látogatott gyü-
lekezetekből.  Ölelés,  mosoly,  néhány  szó, 
öröm. 

A jó pap holtig tanul… 
 

…hát még a jó presbiter! 

background image

LÉLEK-ZET

 

 

 

 

  

 

          

  2015/4. Reformáció 

Nyitott templomok napja gyülekezetünkben

Nyitott templomok napja gyülekezetünkben

 

Szeptember  19.  és  27.  között  rendezte  meg 
az Ars Sacra Alapítvány a kulturális örökség 
napjaihoz
  kapcsolódóan  a  kilencedik  Ars 
Sacra
 fesztivált. Ennek része volt szeptember 
19-én  a  nyitott  templomok  napja,  melynek 
keretében  a  csatlakozó  egyházközségek 
templomai változatos programok kíséretében 
ingyenesen  látogathatók.  A  2005-ben  Bécs-
ben  tartott  első  alkalmat  2007-ben  követte 
Magyarországon  a  budapesti  Városmisszió, 
azóta  pedig  számos  helyszín  vesz  részt  a 
programban, a művészet segítségével felmu-
tatva  a  remény  jeleit  és  láthatóvá  téve  a  lát-
hatatlant. 
Gyülekezetünk  idén  másodszor  csatlakozott 
a  kezdeményezéshez.  Nyitányként  Oroszné 
Tornyai Lilla,
 gyülekezetünk kántora és pres-
bitere  templomunk  Angster-orgonáján  Bach, 
Händel, Scarlatti
 és Telemann műveit játszva 
adott ízelítőt a klasszikus egyházzene kincse-
iből. Ezután Székely Gábor történész, művé-
szettörténész, presbiter  (e sorok szerzője – a 
szerk.) 
mutatta be az egyházközség történetét 
és  az  Ybl  Miklós  tervezte,  több  mint  százöt-
ven éves templom művészettörténeti jelentő-
ségét, művészeti értékeit. 
Ezt követően ismét a zenéé volt a főszerep, a 
közönség  válogatást  hallhatott  az  evangéli-
kus gyülekezeti és ifjúsági énekek gazdagsá-
gából  egyházközségünk  Glória  énekkarától, 
Oroszné  Tornyai  Lilla  vezényletével.  A 
hangverseny  közben  a  kihelyezett  énekszá-

mok és énekeskönyvek, valamint a kiosztott, 
elvihető programfüzet segítségével követhet-
ték a résztvevők az énekeket, és az éneklésbe 
is bekapcsolódhattak. A folytatásban Katona 
József
  testvérünk  gitárkíséretével  néhány 
ifjúsági ének tanulására is lehetőség nyílt. 
Az est keretében – Kis János lelkész köszön-
tője után – Károlyfalvi József történész, pres-
bitériumi  jegyző  nyitotta  meg  Károlyi  Fe-
renc  György
  festménykiállítását  a  karzati 
galérián.  A  művész  nemcsak  ihletett,  elgon-
dolkodtató képeivel, hanem személyes hang-
vételű  bemutatkozásával  is  bizonyságot  tett 
hitéről, Istennel való bensőséges kapcsolatá-
ról. 
A  program  zárásaként,  az  országos  imakez-
deményezéshez kapcsolódva lelkész úr gyúj-
tott  gyertyát  és  mondott  imádságot,  majd  a 
jelenlévők  közös  éneklésével  fejeződött  be 
az est. 
A  rendezvénnyel  templomunk  közelmúltban 
befejeződött  felújításáról  is  megemlékez-
tünk.  Bízunk  benne,  hogy  ez  a  különleges 
alkalom  segített  közelebbről  megismerni  a 
városban  élőknek  ezt  az  építészeti  gyöngy-
szemet,  a  különböző  stílusú,  de  egyaránt 
lélekemelő  zenés  programokon  keresztül 
pedig  gyülekezetünk  életébe  is  betekintést 
nyerhettek mindazok, akik ellátogattak temp-
lomunkba. 

Székely Gábor 

A szekciók: Még jó lett volna hallani az isko-
lai hitoktatásról, az idősek helyzetéről, a gyü-
lekezet  és  lelkésze  közötti  kapcsolatról,  a 
Reformáció  500  előkészületeiről,  a  statiszti-
kákról,  látni  részleteket  a  készülő  Luther-
rajzfilmről.  Az  ember  egy  időben  csak  egy 
helyen tud lenni… 

A  lehetőségek  és  ehetőségek  piaca:  Igés 
lap,  könyv,  bor,  póló,  újság,  sütemény,  ék-
szer, zene, ökumenikus kapcsolatok. Egyhá-
zunk sokszínű! „Ízleljétek és lássátok, hogy 
jó az Úr.”
 

Komlódiné Alföldi Erzsébet 

(a szerző gyülekezeti munkatárs) 

background image

LÉLEK-ZET

 

 

 

 

  

 

          

2015/4. Reformáció 

Városi bibliaismereti vetélkedő

Városi bibliaismereti vetélkedő

 

Október 16-án már ötödik alkalommal rendez-
te  meg  a  kecskeméti  Nyugdíjas  Szövetség  a 
városi  bibliaismereti  vetélkedőt.  Idén  a  refor-
mátus  egyház  állította  össze  a  feladatokat;  a 
helyszínt  a  Szent  Család  plébánia  biztosította 
számunkra. A téma Ábrahám története (1Móz 
12–23) és a Hegyi beszéd (Mt 5–7) volt. 
Gyülekezetünk  négyfős  csapatát  két  diák, 
Berta Bianka és Palkovits Anna és két nyugdí-
jas,  Gergely  Zsuzsa  és  jómagam  képviseltük. 
A  vetélkedőn  kilenc  csapat  indult;  mi  Isten 
áldásával az első helyezést értük el nagy örö-
münkre. 
Amikor  a  lelkésznő  felkért,  hogy  legyek  a 
csapat  tagja,  kicsit  hezitáltam,  hátha  más  al-
kalmasabb lenne, de végül vállaltam. 
Kimondhatatlan  élmény  volt  számomra  egé-
szében megismerni a vetélkedő témájául meg-
adott bibliai fejezeteket; újra és újra felfedez-
ni, átélni az ige üzenetét, mely többszöri olva-
sásra  is  mindig  adott  valami  újat.  Korábban 
alkalmanként  egy-egy  igeszakaszt  olvastam 
el, de ez nem hasonlítható össze azzal, amikor 
teljességükben látjuk át a történéseket. 

Kedves  volt  számomra  újra  rácsodálkozni 
az  ún.  aranyszabályra:  ,,Amit  tehát  szeret-
nétek,  hogy  az  emberek  veletek  cselekedje-
nek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert 
ez  a  törvény,  és  ezt  tanítják  a  prófé-
ták.” 
(Mt 7,12) A Hegyi beszéd igéi szinte 
megnyitották  a  szívemet,  átjárták  a  lelke-
met.  Útmutatást  adtak  olyan  viselkedésre, 
olyan magatartásra, amely csak Jézus felhí-
vásának  ereje  és  a  vele  való  kapcsolat,  Jé-
zus követése által valósul meg. 
Jézus azt mondja: „minden jó fa jó gyümöl-
csöt  terem,  a  rossz  fa  pedig  rossz  gyümöl-
csöt terem.”
 (Mt 7,17) Én szeretnék jó gyü-
mölcsöt  teremni,  belülről  is  egészséges 
ember  lenni,  aki  egészen  Jézus  igehirdeté-
sében gyökerezik és abból él. 
Jó érzés, hogy elhoztuk a kupát, de az igazi 
boldogság  és  ajándék  számomra  az  a  lelki 
táplálék, amit a Szentírásból kaptam. 
Arra  biztatnám  testvéreimet,  ha  tehetik, 
vegyenek  rész  ilyen  alkalmakon,  mert  ma-
radandó, tanulságos és csodálatos élmény. 

Szabó Ilona 

3. Zenés áhítat a reformáció tiszteletére 

2015. november 1. (vasárnap) 18 óra 

Kecskeméti Baptista Gyülekezet imaháza (Kecskemét, Szentgyörgyi utca) 

Igét hirdet: Mike Sámuel baptista lelkipásztor 

Közreműködnek:  

Kecskeméti Evangélikus Egyházközség Glória Énekkara 

Kecskeméti Baptista Gyülekezet Kórusa 

Református Kollégium Grádics Kórusa 

Kecskeméti Vég Mihály Énekkar 

Ének: Megyesi Zsófia, Megyesi Zoltán, Sipos Soma, Jámbor Zsolt 

Cselló: Balogh Előd, Jámbor Janka, Sipos Gábor Gergő, Kovács Anna 

Gitár: Orosz Csaba 

Blockflöte: Buda Eszter, Pálinkás Albert 

Harsona: Hámori Áron, Beke Márk, Peer Tamás 

Szeretettel várunk minden érdeklődőt! 

background image

LÉLEK-ZET

 

 

 

 

  

 

          

  2015/4. Reformáció 

Kosztolányi  Dezső  Akarsz-e  játszani  című 
verséből van ez a szép idézet, mely az orszá-
gos evangelizáció témája volt  október 10-én, 
Budapesten,  a  Deák  téri  evangélikus  temp-
lomban. 
Valahányszor  ilyen  nagy  összejövetelre  ké-
szülünk,  boldog  várakozással  indulok  útnak. 
Most pedig még a „gyermeki” izgatott kíván-
csiság  is  motivált.  Hogy  akarok-e  „teljes, 
tiszta szívvel élni?”  – Szeretnék, de hogyan? 
Tudtam, éreztem, hogy választ fogok kapni. 
Az  igehirdetés  előtt  a  miskolci  Luther  kórus 
kb. harmincöt tagból álló vegyes kara csodá-
latos,  tiszta  hangzású  műveivel  gyönyörköd-
tetett minket. 
Ittzés István lelkész Máté 5,8 igéjével kezdte 
a  prédikációját:  „Boldogok  a  tiszta  szívűek, 
mert  ők  meglátják  az  Istent.”
  Mert  csak  a 
tiszta szív az Istent látó szív. Jó volt hallgatni 
őt,  ahogy  elvezetett  bennünket  a  kérdéstől  a 
válaszig. Szembesültünk saját eddigi életünk-
kel,  és  eszembe  jutott  egy  kórusban  tanult 
énekünk:  „Új  szívet  adj,  Uram  énnekem…” 
Szívcserére van szükségünk, mert az új szív a 
tiszta  szív  –  mondta  a  lelkész  úr.  Beszélt  az 
örömökről,  élvezetekről,  melyek  nem  egyen-
lők  a  boldogsággal.  Csak  Istennel  lehetünk 
boldogok,  ha  hazatalálunk  hozzá,  ha  a  he-
lyünkön  vagyunk  nála.  Megható  hasonlattal 

élt:  ahogyan  a  kisgyermek  akkor  boldog, 
amikor  az  édesanyja  karjaiban  van,  úgy  mi 
is  akkor  vagyunk  boldogok,  ha  Isten  karjai-
ban vagyunk. 
A  nap  folyamán  sok  bibliakör  adott  lehető-
séget a boldogságról való elmélkedésre. 
Délután  két  tanúságtételt  hallgathattunk 
meg.  Boros  Lajos  egykori  elítélt  beszélt  az 
életéről,  milyen  volt  Jézus  nélkül  bűnben 
élni, majd a börtönévek alatti lelki szabadu-
lásáról,  az  új  életéről  Jézussal.  Dr.  Somody 
Imre
  egy  sikeres,  „boldog”  üzletember  volt, 
de gyötrődött, valami hiányzott az életéből – 
de  mióta  Jézussal  jár,  minden  jóra  fordult, 
igazán boldog lett. 
Őket  hallgatván,  valamint  az  igehirdetés 
alatt  is  arra  gondoltam,  milyen  jó  lenne, ha 
mindenki  hallaná,  és  megértené,  mit  üzen 
Isten;  csak  kérnünk  kell  Őt:  „Tiszta  szívet 
teremts  bennem,  Istenem”
  (Zsolt  51,12a)  – 
ezzel  az  igével,  úrvacsorai  istentisztelettel 
zárult ez a szép nap. 
Olyan  jó  volt  együtt  lenni  a  testvérekkel, 
találkozni  az  ország  minden  részében  lévő 
ismerőseinkkel.  Azt  gondolom,  hogy  a  nap 
végén  valamennyien  úgy  jöttünk  el,  hogy 
most  a  „helyünkön”  vagyunk,  Istennel  va-
gyunk! 

Lukács Lászlóné, Mara 

„Akarsz

„Akarsz

-

-

e teljes, tiszta szívvel élni?”

e teljes, tiszta szívvel élni?”

 

 

Az országos evangelizáció felvételei meghallgathatók: http://misszio.lutheran.hu/eloadas/
evangelizacio-egyeb/evangelizacio-hallgathato/1123-orszagos-evangelizacio-a-deak-teren-2015 

okt. 31. 10 óra - Reformációi istentisztelet 
okt. 31.  17 óra - Reformációi ünnepély, evan-
gélikus templom 
nov. 1. 17 óra - Ökumenikus megemlékezés, 
Köztemető 
nov. 15. 15 óra - Konfirmandus szülői 
nov. 15. 18 óra - Német istentisztelet 

Tervezett programjainkból

Tervezett programjainkból

 

 

nov. 28. Egyházmegyei csendesnap, Kiskőrös 
nov. 29. 15 óra - Ádventi családi délután 
dec. 5. Gyülekezeti sportnap 
dec. 13. 18 óra - Német istentisztelet 
dec. 19. Evangélikus szolgálat a főtéri ádventi 
koszorúnál 
dec. 20. 15 óra - Gyermekek karácsonya 

background image

LÉLEK-ZET

 

 

 

 

  

 

          

2015/4. Reformáció 

Lélek

Lélek

-

-

zet

zet

 

 

-

-

 

 A Kecskeméti Evangélikus Gyülekezet hírlevele - 2015/4. szám - Reformáció  

Szerkesztő: Hulej Enikő. Olvasószerkesztő: Zsolczainé Vitális Judit. 

Lelkészi Hivatal címe: 6000 Kecskemét, Arany János u. 1. Telefon: 76/323-506; mobil: 20/824-3391;  

e-mail: janos.kis@lutheran.hu; hulejeniko@gmail.com. Honlap: http://kecskemet.lutheran.hu 

Soli Deo Gloria közhasznú alapítványunk adószáma: 19049498-1-03 

Magyarországi Evangélikus Egyház technikai száma: 0035 

Az emberek egyházzal való kapcsolattartásá-
ban a templomba járás alkalma a meghatáro-
zó.  Vannak,  akik  minden  vasárnap  ott  van-
nak  az  igehirdetésen,  mások  csak  nagyobb 
ünnepekkor  jönnek  el  Isten  igéjét  meghall-
gatni. Az egyház keretein belül élhetjük meg 
hitünket,  lehetünk  egy  közösségben  hasonló 
lelkületű  emberekkel.  Azt  azonban  keveseb-
ben  tudják,  hogy  nemcsak  a  templom  falain 
belül  találkozhatnak  a  gyülekezet  tagjai,  ha-
nem  sok  különböző  rendezvény,  esemény 
szervezője az egyház. 
Ép  testben  ép  lélek  –  tartja  a  régi  mondás. 
Ezt szem előtt tartva  rendezték meg október 
17-én  Soltvadkerten  az  egyházmegyei  sport-
napot,  melyen  egy  vidám,  tartalmas,  verse-
nyekkel tarkított program részesei voltunk. A 
kecskeméti gyülekezet is szép számmal kép-
viseltette magát, gyerekek, ifjak és örökifjak 
személyében. Megismerhettük a soltvadkerti, 
apostagi, kiskőrösi, dunaújvárosi, halasi test-
vérgyülekezetek sportolni szerető tagjait is. 

A tájfutás, az asztalitenisz és az 1517 méte-
res  reformációi  emlékfutás  számaiban  mér-
hették  össze  ügyességüket  a  versenyzők. 
Külön  értékelték  korcsoportok  és  nemek 
szerint az indulókat, így sokan éremmel tér-
hettek  haza.  De  nemcsak  éremért  küzdöt-
tünk, hanem fabatkáért is. Aki összegyűjtött 
a  játékos  mozgásformák  során  három  fabat-
kát, az kapott egy fagyikupont a soltvadkerti 
cukrászdába, ami, valljuk be, elég ösztönző-
leg hatott fiatalra-idősre egyaránt. 
Az eseményt közös áhítat és igeolvasás nyi-
totta és zárta. 
Mi  négy  lányunkkal  vettünk  részt  a  rendez-
vényen,  és  bár  a  focimeccseket  kihagytuk, 
végül öt éremmel és jókedvvel tértünk haza. 
Jövőre is biztos eljövünk. 
Aki pedig „csak” a templomba szokott eljön-
ni,  azt  biztatom,  hogy  használja  ki  az  ilyen 
alkalmakat is testi-lelki épülésre. 

Tihanyiné Szeverényi Zsuzsanna  

Élménybeszámoló az egyházmegyei sportnapról

Élménybeszámoló az egyházmegyei sportnapról

 

 

Előadások a reformáció hónapjában 

Előadások a reformáció hónapjában 

 

Az evangélikus és református gyülekezet szervezésében előadássorozat lesz  

2015. október 26-28. között a református gyülekezeti központban (Kecskemét, Kálvin tér).  

Október 26. (hétfő) 17 óra 

Dr. Marjovszky Tibor református teológiai tanár: Ószövetségi alapfogalmak 

Október 27. (kedd) 17 óra 

Dr. Marjovszky Tibor református teológiai tanár: Exodus - Mózes II. könyve 

Október 28. (szerda) 17 óra 

Dr. Bácskai Károly evangélikus teológiai tanár: A fény jelentése, szimbóluma 

Szeretettel várunk minden érdeklődőt! 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek