Ökumenikus imahét

Tapasztalataink 2005 januárjában

Ahol negyven-ötven kilométeres körzetben csupán egy evangélikus lelkész szolgál, ott az imahéten sok településen várták e szolgálattevõt. Kis János lelkész Kecskemét belvárosában és Katonatelepen, valamint Bugacon, Izsákon, Ágasegyházán, Helvécián, Orgoványban, Nagykõrösön és Kerekegyházán szolgált az elmúlt 10 napban.

Az imahét különlegességét az alkalmak sokszínûsége adta és ez alapvetõen összefüggött az adott helyen választott istentiszteleti formával. Katolikus templomban általában nagyobb hangsúlyt kapott az ökumenikus liturgia, amelyben gimnazista fiatalok is közremûködtek a hálaadó litánia és imádságok felolvasásával. Református és baptista imaházban szabadabb volt a rend, sõt az egyik településen a mûvelõdési ház adott otthont az imaheti evangélizációnak.

A közös igehallgatás mellett nagy áldást jelentett az imaközösség. Az, hogy a jelenlévõk nem csupán passzív befogadók voltak, hanem a Lélek indított hálaadásra, bûnvallásra, egyéni és gyülekezeti kérdések Isten elé tárására idõseket és gyermekeket egyaránt.

Az imahéthez szorosan hozzátartozott az elõzetes, közös készülés is a gyülekezetben. Az Idõsek Napközi Otthonában a szerdai irodalmi délelõtt témáját ezúttal az imahét alapigéje és az Evangélikus Életben megjelent magyarázatok felolvasása, megbeszélése jelentette. Ebbõl sokat gazdagodhatott az is, aki rendszeresen részt vett az esti alkalmakon és az is, aki a sötétben már nem tud eljutni az istentiszteletekre.

A havonkénti klubnap mottója - aktuálisan - így hangzott: Az imahéten az imádságról. Az igemagyarázat, elmélkedés, novella és egyéni beszámoló mellett az a játék mozgatta meg leginkább a testvéreket, amikor a lelkész új szerepben szólalt meg. Kívülállóként, az utcáról betoppanó idegenként érdeklõdött arról, miért kellene neki imádkoznia, és a jelenlévõk szinte egymás szavába vágva számoltak be személyes tapasztalataikról; majd buzdították és imádkozni tanították e különös idegent.

Az ökumenikus testvéri közösség már meglévõ egyik szép példája pedig az a kéthetenkénti áhítat, amelyre Kecskemét és Ballószög egy-egy idõsotthonában rendszeresen várnak bennünket, és ahol soha nem kérdés az, ki melyik felekezethez tartozik.

Hulej Enikõ
Forrás: Evangélikus Élet, 2005. január 30.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek