Ökumenikus lelkészkörök találkozója Kecskeméten

Az ökumenikus lelkészkörök országos találkozója néhány éves hagyományra tekint vissza, de elsõ alkalommal került rá sor a fõvároson kívül, az alföldi kisvárosban Kecskeméten 2005. március 31-én. Várakozáson felüli volt az érdeklõdés. A házigazda Szabó József atya a helyi Szent Család Plébánia szolgálattevõje eredetileg negyven-ötven fõre számított. A keddi megbeszéléskor már nyolcvan jelentkezõrõl tudott, de a csütörtöki találkozón több mint százan jelentek meg. Isten áldásának és az imádság meghallgatásának érezte, hogy ilyen sokan hallották meg a hívó szót.

A találkozó igei mottója Jézus buzdítása volt Mt 18,19-20 alapján: Ahol ketten vagy hárman összegyûlnek az én nevemben: ott vagytok közöttük. A legnagyobb csoportot a római katolikus lelkészek alkották, majd - részvételi arányt tekintve - a reformátusok és evangélikusok következtek, de jelen voltak a baptista, metodista, ortodox, pünkösdi, görög katolikus és szabadkeresztény egyház képviselõi is.

D. Szebik Imre evangélikus elnök-püspök felebarátként köszöntötte az egybegyûlteket, hangsúlyozva ezzel az ökumenizmus lényegét - Krisztus megváltottai és egymásnak testvérei vagyunk. Az egység, amelyért Jézus imádkozik, még nem valóság, de lehet az imádság célja. Dr. Bábel Balázs katolikus érsek úgy vélte, ma az ember mindent azonnal akar, s igaz ez az ökumenére is, ezért türelemre intett, mert a változáshoz idõ kell és õszinte törekvés egymás tanításának megismerésére. Dr. Tarr Zoltán református zsinati tanácsos a keresztény közösség másságát abban látta, hogy Jézus van a középpontban. A reá figyelõ testvérek felelõsséggel tartoznak egymás iránt, és nem hunynak szemet a problémák fölött. Az ökumené a kereszténység problémamegoldó képességét teszteli; azt, hogy hogyan boldogul a hívõ ember, amikor egy másik - szintén keresztény - hagyománnyal találkozik? Dr. Tomka Ferenc katolikus professzor a közösséget tekinti az elsõ sakramentumnak, ami Jézustól rendelt emberi cselekmény, és amibõl valami rendkívüli származhat. Az a *ketten vagy hárman* azonban, akik a templomban összegyûlnek, sokra nem mennek, ha nem Jézus nevében vannak együtt, hiszen csak akkor történnek megtérések. Sándor Frigyes evangélikus és Prókai Árpád református lelkészek röviden beszámoltak a tavalyi, stuttgarti ökumenikus találkozóról, amelyet az uniós csatlakozás után rendeztek "Együtt Európáért" mottóval. A kérdés nem az volt, hogy mit várunk Európától, hanem hogy mi az, amit mi adhatunk - az Isten Szentlelkét.

Három - a kecskeméti, a szolnoki és a szegedi - lelkészkör hosszabb bemutatkozására még a délelõtt folyamán sor került, a többiek az idõ szûke miatt csak röviden szólaltak meg. De mindannyian arról tanúskodtak, hogy a kezdetek mindig személyes kapcsolatokra, baráti beszélgetésekre épültek, s csak késõbb alakultak körré és váltak mind nyitottabbá az új tagok felé. A megélt közösség sok téren megnyilvánul a havonkénti találkozókon kívül is, amelyen a lelkészek gyûlnek össze. Sokan egy-egy helyettesítés alkalmával nem az azonos felekezetû, szomszéd településen élõ szolgatársat kérik fel, hanem a lelkészkör egy-egy tagját, s ezek után a gyülekezetektõl is pozitív visszajelzések érkeznek. A közösen összeállított énekeskönyvet valamennyien magukénak érzik és örömmel forgatják. A játszóház a gyermekeket gyûjti össze minden hónapban, s a gyülekezeti tagok mellett kívülállókat is képes megszólítani. Sõt az ökumenikus focicsapat lelkes tagjai már egyszer barátságos mérkõzésre hívták az önkormányzat és a rendõrség csapatát.

A nap során többen is megfogalmazták az általános véleményt, amely napjainkban az ökumenizmus jégkorszakáról beszél. Ha azonban egy országos ökumenikus találkozó több mint száz lelkészt tud összehozni Krisztus nevében, akkor ez bizony biztató lehet a jövõre nézve.

 

Hogyan vélekedtek maguk a résztvevõk az ökumenérõl? Hogyan értékelték az egész napos kecskeméti találkozót? Vittek-e haza indítást, bátorítást? Álljon itt néhány gondolat, amit e sorok írója a csoportos beszélgetés során, illetve a szünetekben jegyzett le.

Matematikus barátom szokta mondani: én olyan sokoldalú vagyok, hogy az már szinte gömb. Hát mi is, ezek a lelkészek - így együtt - olyan sokoldalúak vagyunk, hogy az már kör.

Egész életemben ökumenikus voltam, de soha annyira, mint Káposztásmegyeren, ahol azt mondtam: ez a református testvér ugyanúgy hisz, mint bármely más katolikus ismerõsöm.

A vegyesházasságokban gyakran okoz lelkiismereti problémát, hogy melyik felekezet templomába menjen a házaspár, és a békesség kedvéért sokszor mindkét templomot elkerülik. Amióta mi, lelkészek példát mutatunk, sokan megbátorodtak, és együtt mennek istentiszteletre - egyszer az egyik, máskor a másik gyülekezetbe.

Az áldásokat, amit együtt nyerünk, saját gyülekezetünkben kamatoztatjuk.

Egész máshogy szolgálunk a városban, ha együtt tudunk mûködni.

Gyermekem súlyos betegségekor sokat jelentett számomra, hogy a lelkésztársak és gyülekezeteik imádkoztak értünk.

Nyáron a szigeten tapasztaltam meg számtalanszor, hogy amit mi a teológiában gondolunk, az lehet, hogy különbözik, de amit a világ kérdéseire válaszolunk, az a legtöbb esetben ugyanaz.

A mai világ reménysége Krisztus felekezetek nélküli gyülekezete. A legtöbb ember azért nem jár templomba, mert már egyszer volt.

Sokszor az a baj, hogy nem hallgatjuk meg a másikat, a másik közösséget, s nem tudjuk igazán, hogyan gondolkodik, hogyan érez. Pedig kincs lehet az, hogy másként fogjuk fel ugyanazt a krisztusi indítást.

Elsõsorban azt viszem haza, hogy az ökumené nem azt jeleni, hogy jó emberek vannak együtt, hanem hogy Krisztus van jelen közöttünk.

Nálunk még nincs lelkészkör, de dolgozunk rajta. Azért is jöttem, hogy tapasztalatokat szerezzek. Azt próbálom megkeresni a szolgálatomban, hogy mely pontokon tudom az ökumenét személyessé tenni.

Ilyenkor az elõítéletek dõlnek le - elõször saját gyülekezetünkben. Akkor tudunk tovább lépni más közösségek felé, ha mi magunk is megerõsödünk. Vannak ugyan még hiányosságok, és ez sajnos részben rajtam is áll. De láttam ma jó példákat és ez engem is buzdít.

Hulej Enikõ
Forrás: Evangélikus Élet, 2005/15. szám

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek