Konfliktusaink

A Bács-Kiskun Evangélikus Egyházmegye presbiteri csendesnapján 2010. november 27-én Kiskőrösön a kecskemétiek hétfős csoporttal vettek részt. A téma: konfliktusaink.

Nagy Veronika esperes-helyettes, csengődi lelkész tartotta a nyitó áhítatot Róm 8,28 alapján: „Mi pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.” Elmondta, hogy bár jól ismert e mondat, fontos hangsúlyozni: a hívő élet nem azt jelenti, hogy minden sikerül, hanem hogy minden – még a baj, próba, konfliktus is – az épülésünkre van.

Dr. Varga Gyöngyi, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense ezután bibliai alapvetést tartott. Mindenekelőtt kiemelte: „Két ember között a legrövidebb út az egyenes beszéd”, illetve hogy egyházi körökben a konfliktusmentesség elvárása uralkodik, pedig ez a szeretet parancsának félreértelmezése. Két igét ismertetett részletesen. Az ószövetségi Jákób példáját, aki testvérével már édesanyjuk méhében konfliktusba keveredett, s hosszú – valóságosan és lelki értelemben vett – utat kellett megtennie, mire békességre jutottak egymással. Közben megkerülhetetlen volt a szembenézés, az imádság, a küzdelem, sőt a maradandó sérülése beszerzése. Az Újszövetségből Jézus szavainak mélyebb értelmét ismerhettük meg – arról, amikor a felsőruha után az alsó átengedéséről, a jobb orca megütése után a bal odatartásáról és a ránk kényszerített egy mérföldes út után egy második megtételére buzdít. Nem a balek-kereszténység megalapozása ez, hanem az erőszakmentes ellenállás jézusi útja. Hiszen a kor szokása szerint szégyenbe került az erőszakoskodó; nevetségessé vált az, aki jobb kézzel a másik bal orcáját akarta megütni; s szívtelen kizsákmányolónak számított az a katona, aki a felszerelését dupla távon cipeltette. Jézus szerint tehát: Merj szembenézni a megalázóddal, és mutasd meg a szelídség erejét!

Törőcsik Júlia, klinikai lelkigondozó, gyásztanácsadó előadásában kitért arra, hogy konfliktusaink lehetnek építőek vagy rombolóak. Sok feszültség adódik a bebetonozott gondolatainkból, s ez gyakran az indulataink miatt mérgesedik el. Megszívlelendő tanácsa volt, hogy igyekezzünk konfliktusos helyzetben minél tényszerűbben megfogalmazni álláspontunkat, és ha érzelmekről szólunk, akkor csak a sajátunknak adjunk hangot, hiszen a másik szívébe, gondolataiba nem látunk bele. Például ne azt mondjuk: Te mindig…, hanem hogy nekem fáj, hogy… A szeretetteljes konfrontáció feltételezi a másikra való teljes odafigyelést, a vádaskodás és az ítélkezés mellőzését, valamint saját szükségleteink közlését.

Az ebéd után úrvacsorai istentisztelettel zárult a nap. Verasztó János répcelapi lelkész, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület missziói lelkésze evangélizált Mt 14,22–29 alapján. A viharos tengeren ellenszéllel küzdő tanítványok példáján keresztül rámutatott: Jézus kényszerítette őket a hajóba, mert szükségük volt erre a konfliktusos tapasztalatra ahhoz, hogy hitükben erősödjenek és szívük formálódjon. De nem hagyta őket magukra: imádkozott értük a parton, és a szükséges pillanatban ott volt mellettük. Kiderült, hogy a legnagyobb gondot nem a körülmények jelentették, hanem a saját szívük: Én vagyok konfliktusaim legnagyobb forrása, ez az igazság! Az Úr Jézus nem a tengert csendesíti le, hanem a lelkünket, amikor így szól: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” És mivel Vele tényleg felül lehet emelkedni a problémákon, ezt mondja: „Jöjj!” Nála van a gyógyulás, szabadulás.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek