Gyülekezeti nap Tőserdőn

Képes beszámoló a 2012. május 26-án Tőserdőn tartott gyülekezeti napunkról, mely a pünkösd ünnepe és a generációk egymáshoz való közeledése jegyében telt.

Kirándulásunk Tőserdőbe a kecskeméti gyülekezettel

Magyar gyülekezetünk május 26-ára, szombatra közös gyülekezeti napra hívott meg bennünket egy Tisza melletti házba. Fél tízkor találkozunk a templom előtt – én legalábbis így hittem. Éppen az utolsó percben érkeztünk, leparkoltunk, és azon csodálkoztunk, hogy sehol nem látunk egy lelket sem. De hát hol van a lelkész? Mosolyogva jött oda hozzánk, és elmondta, hogy csak fél tizenegykor indulunk. A lányaim és a férjem lemondóan néztek rám, és magukban azt gondolták: „Tipikus Gesa!” Semmi baj, legalább kihasználtuk a lehetőséget, és a lelkésszel együtt bepakoltuk az autóba a közös napra szánt hagymát, paprikát, paradicsomot, kenyeret és tojást.

Amikor fél tizenegyre lassacskán mindenki megérkezett, szétosztottuk az embereket, akik nem autóval jöttek. Velünk három hölgy utazott, akikkel barátságosan, néha ugyan akadozva elbeszélgettünk. Nagyon igyekeztünk, hogy megértsük egymást.

Amikor megérkeztünk, a kertben már előkészítették a négy asztalt körben székekkel. Mindkét lelkészünk, Enikő és János kedvesen üdvözölt, és nagyon örült annak, hogy itt vagyunk. Mindig lefordították nekünk a legfontosabbakat, így teljesen beilleszkedtünk…

Szinte hihetetlen! Néhány gyermekes család is volt itt. Lányaink, Nóra és Insel egyszer csak körülnéztek, azután már festettek is egy keveset (egy asztalt csak a gyerekeknek készítettek elő gyurmával és festőkészlettel), később más lányokkal a kertben játszottak, jókat nevettek. Végül még tollaslabdáztak is. Láthatóan jól érezték magukat.

Henrik és én nagyon sok emberrel beszélgettünk, németül vagy angolul, még spanyolul is, néha megpróbáltuk magyartudásunk morzsáit is bevetni. Megint csak azon csodálkoztunk, milyen kedvesen fogadnak bennünket. Gitárkísérettel magyar dalokat énekeltünk, amelyeknek a dallamát részben már ismertük. Ezután mindenkit különböző feladatokra osztottak be, mi a paprikaszeletelésnél segédkeztünk. Minden asztalon aprítottak valamit vagy tojást törtek (százötven darabot), amit azután szabad tűzön bográcsban megfőztek. Az egész nagyon jó hangulatú volt. Sokat nevettünk. Az étel nagyon ízlett, tényleg jó volt. A virsli egy nagy serpenyőben sült, amit azután fehérkenyérrel és az omlettel együtt fogyasztottunk el.

Időközben újra csoportokra osztottak bennünket, kvízjátékot játszottunk, ami nagyon tartalmas volt. Jól szórakoztunk egymás társaságában. Mi nagyon vidámak voltunk, mindenki örült az ittlétünknek, hálásak vagyunk, hogy úgy érezhettük, ide tartozunk.

A remek ebéd után gyönyörű időben indultunk sétára a tiszai holtághoz. Mindenki jó hangulatban gyalogolt, és figyeltek egymásra kicsik és nagyok. Egy jól működő közösség csodálatos. Nagyon szép nap volt, sikeres nap volt. Végül hazahoztuk a hölgyeket Kecskemétre, ezúttal persze valamivel nyugodtabban, mint odafelé. Számba vettük a sok szép élményt.

Gesa Knop

Fordította: Gácsi Hedvig

 

 

Unser Ausflug nach Töserdö mit unserer Gemeinde hier in Kecskemét

 

Am Samstag den 26. März hatte uns unsere ungarische Gemeinde eingeladen zu einem gemeinsamen Gemeindetag in ein Haus an der Theiss. Wir trafen uns um 9.30 Uhr vor der Kirche, so meinte ich zumindest. Pünktlich in letzter Minute kamen wir angefahren, parkten das Auto und wunderten uns, dass keine Menschenseele zu entdecken war. Da, ... da war doch der Pastor? Er kam strahlend auf uns zu und erklärte uns, dass der Abfahrtstermin erst um 10.30 Uhr sei. Meine Mädels und Ehemann schauten mich von der Seite an und dachten: "Typisch Gesa". Macht nichts, ... so nutzten wir die Gelegenheit, mit dem Pastor die vielen Zwiebeln, Paprika, Tomaten, Brot und Eier für unseren gemeinsamen Tag ins Auto zu verfrachten. 

  

Als alle pünktlich um 10.30 Uhr vor der Kirche eintrudelten, verteilten wir uns auf die vorhandenen Autos. Alle nahmen Leute mit, die kein Auto hatten, bei uns fuhren drei Damen mit, mit denen wir uns herzlich, wenn auch holperig in ungarischen und deutschen Brocken unterhielten. Alle strengten wir uns ordentlich an, aufeinander zuzugehen.

 

Als wir ankamen, war im Garten ein großer Stuhlkreis vorbereitet mit 4 Gartentischen. Unsere beiden Pastoren Enikö und Janos begrüßten uns herzlich und freuten sich über die Teilnahme unsererseits. Immer wieder übersetzten sie schnell ein paar Dinge für uns, so dass wir ganz und gar integriert waren ... Wahnsinn! ... Es waren auch einige Familien mit Kindern da. Nora und Insa schauten erst einmal nur zu, dann malten sie ein wenig (ein Tisch war extra für die Kinder mit Knete und Malsachen aufgebaut) und später spielten sie mit anderen Mädchen im Garten, und man hörte sie ordentlich lachen. Ganz zum Schluss trauten sie sich sogar, Federball zu spielen. Sie fühlten sich wohl, das sah man.

 

Und Henrik und ich wurden von so vielen Leuten angesprochen, auf Deutsch oder Englisch und sogar Spanisch, wir versuchten manches Mal unsere ungarischen Brocken einzuwerfen. Es war wieder umwerfend, wie herzlich wir aufgenommen wurden. Wir sangen bei Gitarrenbegleitung ungarische Lieder, die wir zum Teil von der Melodie her kannten. Später wurden uns allen unterschiedliche Aufgaben zugeteilt, ... wir halfen beim Paprika schneiden. Jeder Tisch musste etwas schnibbeln oder die Eier (150 Stück) aufschlagen, die dann später im ungarischen Topf über dem Lagerfeuer gegart wurden ... und das ganze geschah bei bester Laune ... Es wurde viel gelacht. Es schmeckte dann auch wirklich sehr, sehr gut. Würstchen wurden auf einer großen Pfanne gebraten, die dann mit Weißbrot zu diesem "Omelett" verspeist wurde. Zwischenzeitlich wurden wir außerdem in Gruppen geteilt und nahmen an einem Quiz teil, das wirklich sehr anspruchsvoll war. Wir hatten sehr viel Spaß miteinander. Alle waren wir fröhlich, alle freuten sich auch über unser Dabeisein, und für dieses Gefühl der Dazugehörigkeit sind wir sehr dankbar.

 

Nach dem guten Essen machten wir einen Verdauungs-Spaziergang zu einem toten Arm der Theiss bei herrlichem Wetter. Alle liefen gut gelaunt mit, und jeder nahm Rücksicht auf Groß und Klein. Ein so gut funktionierendes Miteinander ist wunderbar. Es war ein schöner Tag, es war ein gelungener Tag. Am Ende brachten wir unsere Damen wieder heil nach Kecskemét, diesmal allerdings etwas ruhiger als auf dem Hinweg. Wir hatte alle viele schöne Eindrücke zu durchdenken.

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek