Német istentisztelet

Johannes Erlbruch, a Budapesti Németajkú Gyülekezet lelkésze
 
Johannes Erlbruch, a Budapesti Németajkú Gyülekezet lelkésze

2012. október 14-e különleges nap volt számomra, hiszen sokan gyűltek össze templomunkban a német istentiszteletre. Családunk vasárnaponként magyar nyelven „hallgatja” itt az istentiszteletet, és bár néhány szót már ismerünk, érteni még nem sokat értünk. Ilyenkor mindig megállapítjuk, hogy szorgalmasabban kell tanulnunk ezt a nyelvet, de mosolyogva azt is hozzátesszük: „magyarul nagyon nehéz.”

Azon a különleges vasárnap délutánon a Budapesti Németajkú Evangélikus Gyülekezet Kecskemétre szervezett kirándulását zárta istentisztelettel a templomunkban. Nagy várakozással tekintettünk az alkalom elé. Már előzetesen reklámoztuk – lelkészeink a gyülekezetben, mi pedig a német iskola szülői munkaközösségén keresztül hívogattuk az érdeklődőket. A szóbeli propaganda remekül működött, de minél inkább közeledett a nap, annál izgatottabbak voltunk: Vajon fáradozásunknak lesz-e eredménye?

És elérkezett a vasárnap. Kis János nyitotta a templomot és üdvözölt minket szívélyesen, és a fővárosi szolgálatából éppen visszatérő Hulej Enikő is mindent megtett azért, hogy otthonosan érezzük magunkat. Johannes Erlbruch német lelkész, a budapesti gyülekezet vezetője pedig kis asztalt készített elő.

Öt órára megtelt a templom. Nagyon megható volt látni a sok embert, felnőtteket és gyermekeket, akik a német istentiszteletre érkeztek. Voltak közöttük a helyi magyar és a budapesti német gyülekezetből, valamint Németországból érkezettek, de olyan németek is, akik jelenleg Kecskeméten élnek. Volt, aki először járt ebben a templomban. Több helyről jöttünk, de a közös bennünk a német istentisztelet iránti érdeklődés volt. Csodálatos volt átélni és hálával tölt el az, hogy egy szívvel és egy lélekkel voltunk együtt!

János lelkész tökéletes németséggel köszöntötte a jelenlévőket, majd Erlbruch lelkész vette át a szót. Volt ének, zene, igehirdetés, és bemutatkozott a német gyülekezet 12 konfirmandusa is, akik havonta vesznek majd részt az előkészítőn.

Végül elbúcsúztunk egymástól, indultunk haza, vissza a hétköznapokba, én pedig arra gondoltam mosolyogva: „németül nem nehéz…”

Gesa Knop

Fordította: Tihanyiné Szeverényi Zsuszanna

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek