Presbiterképző tanfolyam

2012. november 16-18. között immár harmadik alkalommal szervezte meg egyházunk az Országos Presbiterképző Tanfolyamot, melynek a Révfülöpön található Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ adott otthont. Az ország minden részéből érkeztek presbiterek a találkozóra, Miskolctól Szombathelyig, a fővárostól a kis falvakig, népes és kisebb, de annál aktívabb egyházközségekből egyaránt. Gyülekezetünket öt presbiter testvér is képviselte, ezzel a legnépesebb küldöttségek közé tartozott. A Balaton északi partján, festői környezetben elhelyezkedő oktatási központ jó lehetőséget adott az elcsendesedésre és az elmélyült tanulásra, de a személyes találkozásokra és kötetlen beszélgetésekre is. Nemcsak jól felszerelt konferenciaterem és kényelmes, tiszta szobák vártak minket, hanem bőséges ellátásban és szeretetteljes kiszolgálásban is részünk lehetett, az országos egyház nagylelkű vendégszeretetének köszönhetően.

Házigazdánk és az esemény szervezője, Dr. Hafenscher Károly lelkész a megnyitó alkalmon hangsúlyozta, nem konferenciára hívták a testvéreket, hanem tanfolyamra, mivel Krisztus tanítványaiként mindnyájan egy életen át szükségünk van tanulásra és elhívásunk megerősítésére, hogy jó sáfárai lehessünk az egyház kincseinek, munkatársai a jövő egyháza építésének, és a presbiterek is így lehetnek jó vezetői a rájuk bízottaknak. A kurzus célja tehát az volt, hogy szakavatott vezetők, többnyire gyakorló lelkészek segítségével egyházunk ismereteit, hitünk megtanulható tartalmát elsajátítsuk, megerősítsük. Ennek jegyében hitünk alapjáról, a Szentírásról szólt két előadás is. Vető István cinkotai lelkész az Ószövetség világába nyújtott betekintést, szakirodalmi tájékoztatással is ösztönözve a további tanulmányokra és a hallottak elmélyítésére. A számunkra talán távolinak tűnő Ószövetség jelentőségét Groó Gyula nyomán úgy fogalmazta meg, hogy Isten igéje nem emléktábla, hanem hangszer, az egyszer történt kinyilatkoztatás nem csak Izráel népének szólt, hanem újra élővé válik a Szentlélek által. Szakács Tamás felsőpetényi lelkész az újszövetségi könyvek keletkezéséről, felosztásáról, első befogadó közegéről adott áttekintést, kiemelve az evangéliumok létrejöttének kérdéseit, hangsúlyozva, hogy valójában csak egy evangélium létezik, Jézus örömhíre, mely négyféle lejegyzésben maradt ránk. Az Ó- és Újszövetség viszonyát az egymásrautaltságban határozta meg, az Ószövetség az alap, melyre az Újszövetség épül, Augustinus versét idézve: "Az Új az Óban el van rejtve, / az Ó az Újban fel van tárva."

Gregerssen-Labossa György szombathelyi lelkész az egyházismeretről szólt. Felhívta a figyelmet, hogy a közgondolkodásban egymástól eltérő egyházfogalmak léteznek, míg a közjogi megközelítés minden elismert vallási csoportot emberek szabad szövetkezéseként  egyháznak tekint, addig az újszövetségi látásmód a Krisztusban hívők testvéri közösségeként, Isten műveként és a Szentlélek műhelyeként határozza meg az egyházat. Az Ágostai Hitvallás ezt azzal egészíti ki, hogy az igazi egyház az, ahol az igét helyesen hirdetik és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki, ott pedig megszületik a szeretetszolgálat is. Nagy érdeklődést váltott ki Dr. Garádi Péter halbiológus, a budaörsi egyházközség felügyelőjének előadása a gyülekezetépítésről, aki rögtön leszögezte, hogy inkább gyülekezetépülésről kell beszélnünk, mert egyházat egyedül Isten tud építeni Szentlelke által, mi ennek csak eszközei lehetünk, ha engedelmeskedünk neki és hittel rábízzuk magunkat. A leépülő gyülekezetek tapasztalata kapcsán elmondta, hogy fontos a hagyomány, de ha a szokás hatalma helyettesíti az élő hitet, akkor Isten megengedi a megfogyatkozást. A gyülekezet leépülése a bűn következménye, megújulása pedig személyes bűnbánattal, imádsággal és Isten elhívásának elfogadásával kezdődik. Az egyházban fontos a lelki egység a vezetők, a lelkész, a felügyelő és a presbiterek között, de a gyülekezet magjai egyszeri hívők és házi csoportok is lehetnek, mert Isten mindenki számára ad feladatot. Ezért nem szabad a Szentlélek tüzét kioltani, hanem minden kezdeményezést az ige fényében kell megvizsgálni és közösségeink nyitottságára, gyülekezetközpontú egyház épülésére kell törekednünk.   

Dr. Hafenscher Károly, a központ igazgató lelkésze a keresztény istentiszteletről beszélt. Kiemelte, hogy az elnevezés félrevezető, mert nem mi tiszteljük meg Istent, hanem Ő tisztel meg minket azzal, hogy közel jön hozzánk. Ezért a lelkész sem a maga nevében beszél, hanem rajta keresztül Isten szól hozzánk, a gyülekezet erre válaszol bűnvallással, hitvallással, imádsággal, énekléssel és imádással. Az evangélikus istentisztelet a gyülekezeti élet koronája, amelyben szorosan összetartozik az igehirdetés és a szentség, a liturgia, az istentisztelet alkotóelemei, nélkülözhetetlen kellékei saját hagyományaival együtt is ökumenikusak. Ehhez kapcsolódott másik előadása az ökumenikus egyházismeretről. Emlékeztetett, hogy egy "katolikus", vagyis egyetemes egyházban kell gondolkodnunk, mert Krisztusban adott az egység, az egyházszakadások mindig az emberi bűn következményei. Isten viszont ezt is jóra használta föl, az emberi széthúzásból gazdagságot formált, ezért a sokszínűséget értéknek kell tekintenünk, nyitottsággal és elfogadással kell közelednünk a többi részegyházhoz. Az ökumenicitáshoz pedig éppen stabil felekezeti identitásra, helyesen értelmezett evangélikus öntudatra van szükség, az evangélikusság pedig jó értelemben vett középen állása révén sajátos híd-szerepet tölthet be a keresztény egységtörekvésekben.

Tubán József csornai lelkész tömör egyháztörténeti előadása ennek jegyében evangélikus egyházunk tanításának és liturgiájának eredetére hívta föl a figyelmet, hiszen ez lehet helyes önismeretünk alapja. Az egyház egyszerre Istennek szentelt, állandó közösség és emberi szerveződés is, mely a világban élve azzal együtt változik, kölcsönhatásban áll vele, ezért vannak változások az egyház életében a különböző korszakokban. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az evangélikus egyházat mint az egyetemes egyház részegyházát Jézus Krisztus alapította és Pünkösdkor, a Szentlélek által született meg. Az egyház a történelem folyamán szervezetileg több részegyházra tagolódott, az apostoli tanítás viszont az evangélikusságban maradt meg töretlenül, más kérdés, hogy megtartjuk-e a gyakorlatban is. Az újabb kori egyházszakadások, a neoprotestáns egyházak léte figyelmeztető jelzés arról, ami hiányzik nálunk, ezért folyamatosan meg kell újulnunk és vissza kell térnünk az evangéliumi gyökereinkhez. Isó Dorottya veszprémi lelkész zárta az előadók sorát, aki a gyakorlati kérdésekhez közelítve a keresztény vagyis krisztusi etika lényegét vázolta föl. Mint elmondta, az etika az emberi lét alapkérdéseiből kiindulva a helyes cselekvés módját keresi, de míg a bölcseleti etika az emberi gondolkodás alapján jut el következtetésekre, addig a keresztény etika a Biblia alapján fogalmaz meg válaszokat. Az ige arra figyelmeztet minket, hogy a bűn jelen van életünkben, ami akadályoz a jó cselekvésében, de Krisztusban a kegyelem is elérhetővé válik számunkra. Ezért a keresztény ember - Luther szavaival - egyszerre igaz és bűnös, mindig szembe kell néznie bűneivel és kérnie kell azok bocsánatát, a jó cselekedetek pedig a kegyelemért való hálaadásból fakadhatnak. A valódi keresztény élet így nemcsak Krisztus követését jelenti, hanem maga Krisztus a forrása.

Az előadások mellett fórumbeszélgetés is zajlott a presbiteri szolgálatról, ahol lehetőség nyílt a különböző hátterű gyülekezetek helyzetének megismerésére és egyházunkat érintő aktuális témák felvetésére. A legtöbb szó a kötelezően választható hittan/erkölcstan iskolai tantárgy bevezetéséről, az ezzel járó lehetőségekről és kihívásokról esett, ennek kapcsán a lelkész-, és hitoktatóképzés, valamint a gyermekes családok megszólításának problémái is fölmerültek. Igényként fogalmazódott meg a résztvevők részéről, hogy a további alkalmakon több gyakorlati jellegű kérdés megvitatására is sor kerülhessen.

A közös tanulás mellett közös imádságra is összegyűltünk, a reggeli és napzáró imádságokban és a programot lezáró úrvacsorás istentiszteleten az új, valójában lutheri liturgiát, annak eredetét, bibliai hátterét is jobban megismerhettük. A hosszú hétvégén számos új ismerettel gazdagodhattunk vagy rendszerezhettük a régebben tanultakat, emellett személyes ismeretségeket is köthettünk. A gazdag program azonban még csak a kezdet volt, a tervek szerint februárban folytatódni fog a közös tanulás és munka. 

Székely Gábor

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek