Ikrek az anyaméhben

Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében, akik beszélgetnek egymással odabent: - Te hiszel a születés utáni életben?

 

- Hát persze - mondja a másik. - Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erõsekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!

- Hülyeség! Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külsõ élet?

- Pillanatnyilag még nem tudom, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!

- Nonszensz, lehetetlen! Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is mûködhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!

- Hát persze hogy mûködni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni.

- Soha sem fog mûködni! - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!

- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet - mondja a másik gyermek

- de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és Õ nagyon vigyáz majd ránk!

- Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis "szkeptikus".

- Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is létezhetnénk! - válaszolja a másik gyermek.

- Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!

- Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! - Majd halkan hozzáteszi:

- Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdõdik!

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek