Túrmezei Erzsébet: Nem ejt hibát!

Ha különösnek,

rejtelmesnek látszanak Isten útjai,

ha gondok ösvényébe vesznek

szívem legdrágább vágyai,

ha borúsan búcsúzni készül a nap,

mely csak gyötrelmet ád...

egyben békülhetnek meg végül:

hogy Isten sosem ejt hibát... 

 

Ha tervei igen magasak,

s irgalma kútja mély nekem...

ha a támaszok mind inognak,

ha nincs erõ, nincs türelem,

s tekintetem sehol célt nem látsz

vaksötét, könnyes éjen át...

egy szikrácska hit vallja mégis,

hogy Isten sosem ejt hibát.

 

És ha szívem megoldhatatlan

kérdések betege lett,

mert elkezd kételkedni abban,

hogy Isten útja szeretet...

minden elfáradt sóvárgásom

békén kezébe tehetem,

s elsuttoghatom könnyek közt is:

Õ nem ejt hibát sohasem.

 

Azért csend szívem! Engedd

múlni a földi múló életet!

Majd a fényben látni, ámulni

kezdesz: Õ mindig jól vezetett!

Ha a legdrágábbat kívánja

a legsötétebb éjen át

menekülj a bizonyosságba,

hogy Isten sosem ejt hibát! 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek