Új kezdet

Ezt mondja az Úr: Én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd meglátjátok! ((Ézs 43, 19a) - Gondolatok az Evangélikus Énekeskönyv 355. éneke alapján

Áldó hatalmak oltalmába rejtve Csak várjuk békén mindazt, ami jő. Mert Isten őriz híven reggel, este, Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.

Itt vagyok Istenem. Látod, Hozzád jöttem. Fontos vagy. Szükségem van Rád. Körülveszel: kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. Köszönöm, hogy áldó kezed oltalmában élhetek. A sorsom, múltam, jelenem és jövőm a legjobb kezekben van, nálad. Most a jövőre, a jövőmre gondolok. Kicsit félek, tudod. Bizonytalan még minden. Hová vezet az út? Mit tartogat számomra ez az év? Ugye, ott leszel velem akkor, amikor a jövő jelenné válik? Te nem változol. Hű maradsz. Ez annyira jó! Szeretnék én is veled, benned élni, tervezni a jövőt; nyitottan, várakozással tele tekinteni a még el nem közelített idő felé, ami a Te ajándékod. Majd eljön az idő, amikor nehéz döntéseket kell hoznom, amikor nagyon számítanak rám, amikor nekem lesz nagyon szükségem valakire. Ugye ott leszel? Tudom, hogy nem hagysz el! Megszólítottál. Szeretném, ha lábnyomodba illeszkedhetne az életem. Vezess, kérlek! Tőled elfogadom mindazt, ami jön. Szeretném Veled élni, Veled álmodni a holnapot - áldó hatalmad oltalmában. Hiszen olyan jó, hogy minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.

Ha gyötri, bántja szívünket a régi, És múlt napoknak terhe ránk szakad, Megrettent lelkünk vigaszodat kéri, Mit nékünk szerzett, Atyánk, szent Fiad.

Istenem, eszembe jut a múlt is. Annyi mindent rosszul tettem. Nem akartam, mégis elkövettem. Ahogy kimondtam, ahogy elindultam, ahogy elkezdtem, már tudtam, hogy nem kellene, tudtam, hogy nem kellett volna. De megtettem. És teherré vált. Azóta cipelem, hordom magammal, mint egy nagy hátizsákot, bárhova is megyek. Fáj. Nyomja, vágja már a vállam. És minél régebben cipelem, annál nehezebbnek tűnik. Segíts! Mert elnyom a múlt. Megfojtja a jelent. Megfojtja a jelenlétedet. Bocsáss meg, vigasztalj meg! Kérlek, fogj körül minden oldalról, és tartsd rajtam áldó kezed!

S ha szenvedések kelyhét adod inni, Mely színig töltött, keserű s nehéz, Te segíts, hálával elvenni, Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz!

Kezedet rajtam tartod, Istenem. Néha úgy érzem, hogy rám nehezedik. Súlyos, lenyom, és már nem bírom el. Most így érzem, Te látod, Istenem. Minden oldalról körülfogtál: bekerítettél. Nem tudok elbújni előled. Fáj a tisztaságod, szentséged, az igazságod. Kérlek, segíts, hogy egyre jobban hinni tudjam: ha kiejtesz a kezedből, és zuhanni kezdek, szereteted mégis elér, a másik tenyeredet alattam tartod. Oda esem bele, és Te felfogsz engem. Segíts, hogy én is fel tudjam fogni, hogy szeretsz! Még akkor is, amikor minden ez ellen szól. Hiszen Te is szenvedtél. Kimondhatatlanul. És velünk, értünk szenvedsz ma is, mindig, hogy ne legyünk, soha ne maradjunk egyedül. Taníts békével, hálával fogadnom, ha így közelítesz hozzám! Tudom: minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.

És ha az úton örömöt adsz nékünk, Ha szép napod ragyogva ránk nevet, Biztasson, intsen sok nehéz emlékünk, Hogy életünket szenteljük neked!

Sokszor úgy érzem, mintha mérleghintáznál velem. Előbb még a földet érte a lábam - és most újra a magasba repítesz. Innen minden egészen másként néz ki. Mintha kinyílna a szemem. Világosabb van, fényesebbek a színek, az emberek is barátságosabbnak tűnnek. A magasból nem látszanak az apróbb hibák. Milyen szép itt! Hálás vagyok az örömért, Istenem. Most eszembe jutott a mélység. Innen az sem olyan félelmetes. Hiszen lent és fent, szomorúság és öröm egyensúlyával formálsz emberré. Bárhol is vagyok, Te minden oldalról körülfogsz, és kezedet rajtam tartod.

A csend köröttünk mélyen szerte árad. Hadd halljuk azt a tiszta éneket, Amely betölti rejtett, szép világod, Hol téged dicsér minden gyermeked!

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek