Tovább a tartalomhoz | Ugrás a navigációhoz

Személyes eszközök
Itt vagyunk: Főoldal Lelki útravaló "Élő víz" publikációk Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!
Bekezdések

Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!

Gondolatok egy év kezdetén

Az újesztendõ küszöbén ízlelgetem a zsoltáros szavait. Újra és újra elolvasom. Mennyi nyugalom és biztonság árad ebbõl az egyetlen mondatból! Így is be lehet fejezni egy napot, hogy ne nehezedjenek ránk gondolataink, még elalvás elõtt is, a mögöttünk hagyott nap bosszúságai, megoldatlan kérdései miatt. Lehet így is, nyugtalanító gondolatok nélkül álomra hajtani a fejünket? Nyugalma érdekében nem nyúl-e a mai ember inkább a nyugtatótabletták után, nem ellenõrzi-e az ajtaja biztonsági zárát vagy nem kapcsolja-e be lakása riasztóját, hogy segítségével elûzze az éj sötétjével növekvõ félelmét?

Ha a 4. zsoltárnak csak ezt az utolsó versét olvassuk, könnyen arra gondolhatunk: szerencsés ember lehetett, aki egy nap végén ilyen békében tudott nyugovóra térni és maga mögött hagyni a nappali gondokat. Bizonyára nyugodt, problémamentes, félelmeket nem ismerõ életet tudhatott magáénak.

Az egész zsoltárt elolvasva azonban hamar rájövünk: tévedtünk. A zsoltár középsõ része - amit körülölelnek az imádságként megfogalmazott kezdõ és befejezõ mondatok - más képet tár elénk. Bepillantás enged abba a küzdelembe, amit a zsoltár írója vív, hogy legyõzze félelmét és reménytelenségét. Gyalázkodó emberek veszik körül. Kétségbe vonják hitét, ami Isten jóságába és õrzõ szeretetébe kapaszkodik. Gúnyolódnak Istenbe vetett bizalmán. Példálóznak: hiába bízik Istenben, lám a hitetleneknek jobban megy a dolguk. Ebben a "szorult helyzetében", amiben veszély fenyegeti hitének bizonyosságát, kétségeit nem fojtja magába, hanem imádság formájában Isten elõtt tárja fel azokat. Mielõtt álomra hajtaná fejét, kibeszéli magából félelmeit és kétségeit. Néven nevezi õket, mert tudja, ha nem is szûnnek meg ezzel, de elveszítik félelmetességüket. Hiszen annak tárja fel gondolatainak és érzéseinek sötét bugyrát, aki tud neki segíteni. Nem abban hisz, hogy álomba merülve egyszerûen el tud bújni ellenségei és a saját félelmei elõl. Életét az éjszakában is annak kezében tudja, aki a nap folyamán megõrizte.

Ezért beszél Istenhez. Ezért ragad hárfát és énekel dalt Istennek. Így lesz félelmeibõl és megbántottságából sokak érzéseit megfogalmazó, nyugalmat sugárzó imádság, Isten további segítségében bízó hálaadás: Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!

Ez a zsoltár az évszázadok folyamán Isten népének mindennapi imádságává lett. Naponta imádkozták, mielõtt nyugovóra tértek. Ezért olvassuk a legtöbb Bibliában ezt a felírást a zsoltár fölött: esti imádság. Talán hasonlóan ismert volt, mint a gyermekkorunkban megtanult esti imádság. Egy sok nehézségen és mélységen átment nép tagjai merítettek belõle erõt, s mondták esténként a zsoltáros után: Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!

Ez a kijelentés csak te adod meg, Uram egyszerre megvallása a hivõ ember hitének és hálás megfogalmazása hite tapasztalatainak. Megvallja, hogy ismer Valakit, aki tud segíteni, aki el tudja ûzni a félelmeket, ki tud hozni a szorongatott helyzetbõl is. Benne van azonban a hívõ embernek a kérése és reménysége is: Istenem, segíts nekem továbbra is!

Milyen segítséget vár a zsoltáros Istentõl? Mi az a segítség, amit legfontosabbnak tart a maga számára? Istennek milyen segítségét tapasztalta meg eddigi életében és mire irányul a reménysége a jövõre vonatkozóan? Elsõsorban nem a külsõ helyzetének megváltoztatása fontos a számára, hanem annak a bizonyossága, hogy Isten közelében tudhatja magát, Isten közelében élhet. Az a tudat õrzi meg a kísértésekkel és félelmekkel szemben, ha ezt naponta megtapasztalhatja. A zsoltár 7. verse az ároni áldást idézi: Bár ránk ragyogna orcád világossága, Urunk! Más szavakkal: amennyiben te ránk tekintesz, nem vagyunk többé sötétségben, hanem világosságban. S ez a világosság megjelöli, átjárja egész életünket. Elûzi a kételkedés, kishitûség, aggodalom sötétségét a szívünkbõl és gondolatainkból. A hívõ ember számára ez jelenti a békét és biztonságot: Isten közelében élhet, ezt a közelséget naponta megtapasztalhatja.

Mi kapcsolja össze ezt az esti imádságként számon tartott zsoltárt az újév kezdetével? Miért került épen ez a zsoltárvers vezérigéül az év elsõ hónapjára?

Az újesztendõbe lépve sokan talán azzal a hiú reménnyel indulnak, hogy az újévvel új életet kezdhetnek. Maguk mögött hagyhatják az elmúlt év kudarcait, nehézségeit, problémáit és félelmeit. Az évkezdés gyakran a nagy fogadkozások ideje. Mától kezdve minden másként lesz. Csakhogy ez a valóságban másként van. Nem nyithatunk új lapot az életünkben úgy, ahogy becsukjuk és félretesszük a 2004-es bejegyzésekkel teli naptárunkat és elõvesszük az új, tiszta lapokkal teli naptárt. A gondokat, félelmeket, békétlen kapcsolatokat nem tudjuk így félretenni, levetni. Velünk jönnek az újesztendõbe. Csak Isten közelsége biztosít nekünk is békét és biztonságot az induló újévben.

Békét, ami nem függ a külsõ körülmények alakulásától, ami az Istenben való bizalomból fakad. Amit Reményik Sándor költõ így versel meg: Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar Örök hullámzás a víz felszíne De lent a mélyben háborítatlanul Pihen a tenger s az ember szíve, Hadd hullámozzék a víz felszíne. Békesség Istentõl.

Biztonságot, aminek a külsõ körülmények miatt egyéni és társadalmi életünkben is annyira a híján vagyunk. Az új angol bibliafordítás a mai ember számára is közérthetõen így fordítja: "tökéletes széfben tart engem", vagyis úgy õrzi életünket mint amilyen tökéletes biztonságot nyújt a páncélszekrény a benne elhelyezett tárgyaknak.

Az újesztendõbe Istennek ezzel az ígéretével indulhatunk: nekünk is ezt a békét és biztonságot ígéri, mint egykor a zsoltárosnak. Ezért vele együtt mondhatjuk: Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek - egész évben a te közeledben, Uram!

Áldott dolog, ha lefekvés elõtt így tudunk imádkozni:

Uram, ma bosszankodtam - segíts, hogy szabaduljak bosszúságomtól.
Megbántottak - add, hogy megbocsássam.
Igazságtalanságot szenvedtem - segíts letennem.
Keserûség van bennem - segíts, hogy letegyem.
Irigység mardos - engedj tõle szabadulnom.
Harag van bennem - segíts letennem.

Most mindezt egy zsákba csomagolom és az ágyam mellé állítom.
Ha ebbõl még holnap is fontos lenne valami, akkor azt újra felvehetem.

Mára azonban leteszem mindezeket, úgy ahogy a ruhámat is leveszem.
Cipõvel sem megyek az ágyba - így haragommal sem fekhetem ágyamba.
Uram, segíts nekem mindezektõl szabadulnom. Ámen.

Sárkányné Horváth Erzsébet
Forrás: Evangélikus Naptár, Luther Kiadó, Budapest, 2005

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek