Érdemes gyülekezetbe járni?

Nagyon szeretek énekelni. Fantasztikus az, amikor a testvérekkel együtt énekelünk olyan énekeket, amelyek az Úr nagyságáról, jóságáról, irántunk való szeretetéről szólnak. Ilyenkor átjárja szívemet az öröm és csak úgy zeng a dicséret az ajkamról. Előfordult már, hogy zeneértő ült mellettem, aki utána megdicsért: milyen szép hangod van. Hát, persze, mellette könnyű szépen énekelni…

Mert elárulom: nekem nincs jó hangom. Ha csak úgy magam énekelgetek, vagy olyan valaki van a közelemben, aki hamisan harsog, akkor bizony az én énekem is hamissá válik. Csak akkor tudok jól énekelni, ha van, akihez igazodhatok. Ha magabiztos hangszeresek és stabil énekesek vezetik a dicsőítést, akkor bele merek feledkezni az éneklésbe, de ha nem ilyen közegben vagyok, akkor – van annyi önkritikám – inkább hallgatok.

Van, aki úgy gondolja, fölösleges gyülekezetbe járni, hiszen otthon, egyedül is lehet hinni, imádkozni, Bibliát olvasni. Igen, lehet és kell is, de ha nem vagyunk része egy keresztény közösségnek, akkor könnyen úgy járhatunk, mint én az énekléssel. Az, aki nem kér a Krisztus-hívők társaságából, elszalasztja azt a lehetőséget, hogy az igehirdetés, az imaközösség, a személyes hit- és élettapasztalatok megosztása során helyes mederbe terelődjenek téves felismerései, a korszellem formálta gondolatai és sablonos megszólalásai. Mert ha a közösségben Krisztusé a központi hang, akkor abba a kórusba érdemes bekapcsolódnia mindenkinek, hiszen hívő életünk – csak úgy magunkban – könnyen hamisan muzsikálhat…

Hulej Enikő

Forrás: Evangélikus Élet, 2011/7. szám

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek