Megérzés?

Olvastam a Bibliát és az egyik ige nagyon elgondolkodtatott. Amíg forgattam a szívemben, eszembe jutott valaki az ismerőseim közül. Imádkoztam is érte rögtön, de úgy éreztem, többet kell tennem: ezt az igét kell továbbadnom neki. Vettem a telefont, és elküldtem neki sms-ben.

Az elmúlt évek során sokszor előfordult már ilyen helyzet. Volt, amikor olyan valakinek írtam, akivel rendszeres kapcsolatban voltam, így pontosan tudtam, mi történik az életében, de előfordult az is, hogy olyan személy kapott e megmagyarázhatatlan belső indíttatásra igei üzenetet, akit csak futólag ismertem. Döbbenetes, hogy alig volt olyan, aki ne jelezte volna utána, milyen hálás érte! Hogy is éreztem rá arra, hogy neki pont erre van szüksége? És máris mondta, hogy mi történt vagy mi vár rá. Igen, tényleg, ez az ige most pont neki szól! Hihetetlen!

Könny szökik a szemembe, ahogy hallgatom, mert ismét mélyen megrendít a felismerés: Isten egymásra bízott bennünket, és felhasznál arra, hogy rajtunk keresztül adja tovább üzenetét valakinek. Nem kétséges számomra az, hogy az indíttatást ilyenkor Ő adja. Ez nem megérzés és nem is véletlen, hanem Isten csodálatos munkája.

Persze, az illető magától is rátalálhatna arra az igére és nem tudom, miért nem teszi. De ez nem is érdekes. Az a fontos, hogy én ne utasítsam el a feladatot. Ha a szívemre helyezett valakit az Úr, ha érzem, hogy mi kell tennem, mondanom, átadnom neki, akkor ne késlekedjek!

Hulej Enikő

Evangélikus Élet, 2011/

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek