Unaloműző...

A szokott módon kezdtük a hittant. Kikerestük a Bibliaolvasó Útmutató aznapi igéit és kutattuk azok jelentését. Egyszer csak a 13 éves fiúcska szeme felcsillant. Örömmel újságolta, hogy ráismert abból az egyetlen mondatból Nóé történetére.

Mivel neki a Bibliával való első találkozása a tanév elején az egyházi iskolába való beiratkozáskor volt, s a hittanon újszövetségi történeteket tanulunk, kíváncsiság ébredt bennem. Honnan ismered te Noé történetét? – kérdeztem. Ha unatkozom, akkor Bibliát szoktam olvasni. Elkezdtem az elején, és a múltkor éppen eddig jutottam – feleli.

Szíven ütött ez a válasz. Nem találkoztam még olyan fiatallal, aki – hogy ne töltse haszontalanul vagy unalmasan az időt – a Szentírást veszi kézbe! S teszi ezt olyan valaki, aki nem hoz magával otthonról hívő példát, akinek ezt nem mások tanácsolták, s aki az elején – őszintén elmondta – csöppet sem lelkesedett a kötelező hitoktatásért. De egyre többször adja jelét az ige iránti fogékonyságának, érdeklődésének, s annak, hogy Isten szavában személyes üzenetet fedez fel.

E fiúcska példája elgondolkodtathat bennünket, hitben járó felnőtteket. Vajon mennyire jellemző ránk, hogy szabad vagy unalmas perceinkben a Bibliához nyúlunk, s nem valami pótcselekvést választunk?

Hulej Enikő

Megjelent az Evangélikus Élet 2011/12. számában

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek