Advent-Karácsony

Az életünk akkor igazán karácsonyos élet, amikor nem egy napba, nem néhány órába sűrítjük bele, hanem áthatja egész életünket, mind a 365 napunkat; akkor igaz, ha tudatosan vagy talán nem is egészen tudatosan ott él a szívünk mélyén: az Isten szeretet! Isten az Ő egyszülött Fiát azért adta, hogy megtanuljuk tőle viszontszeretni Istent embertársainkon keresztül - és ez a szeretet ne egy gyertyagyújtásig tartson csupán." (Gyökössy Endre)

Adventi gyertyák

Négy gyertyát fogok készíteni, hogy felszakadjon a sötétség köntöse, amely néha beborítja a világot, sőt az emberek szívét is, és megakadályozza, hogy meglássunk téged.

Az első gyertya mosolyom fénye lesz, melyet mindennap mindenkinek ajándékul adok, mert Te Uram, mindenki örömére érkezel!

A második gyertya imádságom fénye lesz, mely mindennap hosszan, szeretetteljes tekintettel fordul Feléd, mert Te, Uram, szívünk legmélyén szólítasz meg minket.

A harmadik gyertya megbocsátásom fénye lesz, melyet kinyújtott kézként ajánlok mindenkinek, mindennap, mert Te, Uram, minden bűnünket eltörlöd.

A negyedik gyertya kedvességem fénye lesz, melyet mindennap mindenkinek kenyérként nyújtok, mert Te, Uram, mindenkinek adod szeretetedet.

Ma advent második vasárnapján a második gyertyában az imádságom fénye kúszik Feléd, Uram, hogy szólítsd meg szereteteddel azokat, akik még nem ismerik az önzetlen szeretetet! Mindazokat, akik földre szegezett tekintettel elszigetelik magukat másoktól, akik ma bánatukban sírva jajgatnak, akik betegségükben nem találnak kiutat.

Szereteted szólítson meg minket, s szeretteinket a karácsonyvárásban, családokban és árvaházakban zajongó gyermekeket, a munkától zakatoló, gépies mozdulatokkal cselekvő felnőtteket. Azokat, akik nem kapnak jó szót, a gyászban megrettent szívűeket, a felcseperedő nemzedékeket, a helyüket kereső fiatalokat!

Sokan éheznek, várnak adventben a feltétel nélküli szeretetre, melyet Te adsz! Itt vagy Uram, add hát, hogy megteljen a Föld szeretettel. Könyörülő szereteteddel hajolj fölénk! Ámen.

 

Olyan jó, hogy várnak…

Mindig útba ejtem a nagyszüleimet, ha hazalátogatok a családomhoz. Ha váratlanul toppanok be, magamra vessek, mert akkor zárt ajtó fogad, kereshetem buzgón a kulcsomat; a legtöbbször azonban tudják, hogy megyek, ezért nyitott kaput találok. Már messziről látom ezt, hiszen a nagykapu mindkét szárnya szélesre tárva hirdeti: itt valakit nagyon várnak. Olyankor mindig átforrósítja a szívemet valami különös érzés, és mosolyogva lépek be a házba, mert nagyon jó így megérkezni…

Legutóbbi látogatásom után egyszer csak azon kaptam magam, hogy miközben ezen tűnődöm, egyik kedves énekemet dúdolgatom: Jer, tárjunk ajtót még ma mind! A legnagyobb király van itt, kit Úrnak vall a föld s az ég, de mint Megváltó jő közénk, hogy hozzon békét, életet…

Hát igen, az egyházi esztendő mostani szakasza valami hasonló élményt kínál, mint amire nagyszüleim nagykapuja tanított. Az ádventi napok múlása azt jelzi, hogy egyre közelebb a karácsony, azaz az Úr Jézus jön, itt az ideje szélesre tárni életünkben a kapukat. Számíthatunk érkezésére, közeledésére, s a vele érkező ünnep mély üzenetére, ezért – ha eddig nem tettük – most már sürgősen neki kellene látnunk a lelki előkészületekhez, hogy kitárt szívvel fogadhassuk az Érkezőt…

 

Adventi imádság

Látod, Istenem, milyen esendő vagyok? Ha nagyjából rendben mennek a dolgaim, sokszor elfelejtek beszélgetni Veled. Bezzeg, ha fáj, szorít, sajog, ha kényszerít valami ott belül, rögtön kicsúszik a számon, szinte észrevétlenül: Istenem, add, hogy...

Kérlek, bocsásd meg ezt a vétkemet is! Bocsáss meg, hisz most is kérni szeretnék. Nemcsak magamnak, hanem másoknak is.

Nekünk, akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel ékesített utcákon, böngésszük a karácsonyi katalógusokat, hogy mit milyen hitelből lehet megvásárolni, hogy gazdagabb legyen az ünnepünk.

Uram, add, hogy ne higgyük el, hogy plazmatévéktől, fals zenéket kiabáló télapóktól leszünk boldogabbak!

Add, hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink álomittas szuszogásában, add, hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni, ha úgy esik jól.

Meg tudjunk tisztulni egy nagy zokogásban, és ne szégyelljük, hogy nemcsak mindig rohanó, sikerorientált emberek vagyunk, hanem érző, sérülékeny, törékeny emberek, akik kapnak elég sebet földi életük során.

Add, hogy meg tudjunk gyógyulni bajainkból!

Add, hogy érezzük, mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni, és mikor kell elengedni.

Add, hogy ha elengedtünk valamit, ami fontos volt, kibírjuk a veszteség fájdalmát – emberi módon, emberien. Szabadíts meg minket a gyűlölettől, bosszúvágytól, ellenségeskedéstől, acsarkodástól!

Add, hogy higgyünk egymásnak, egymásban.

Add, hogy legyen kedvünk gyertyafényben egy tiszta papírlapra tollból tintát maszatolni, csak úgy, a saját örömünkre.

Add, hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket.

Add, hogy gyakran kezdjük így a Veled való beszélgetést: köszönöm, Istenem!

Add, hogy magunknak is megbocsássuk tévedéseinket.

Adj békét mindannyiunknak, Uram!

 

Adventi csendes gondolatok...

Egy jó szót szólni. Egy beteget felvidítani. Valakinek kezet nyújtani. Megdicsérni az ételt. Nem feledkezni meg egy közeledő születésnapról. Óvatosan csukni be az ajtót. Apróságoknak örülni. Mindenért hálásnak lenni. Jó tanácsot adni. Egy levél írásával örömöt szerezni. Apró tűszúrásokon nem évődni. Jogos panaszt nem emlegetni föl újra. Nem tenni szóvá, ha a másik hibázott. Nem fogni fel elutasításként, ha háttérbe szorulunk. Levert hangulatot nem venni komolyan. Nem sértődni meg egy félresikerült szó miatt. Megtalálni az elismerő, dicsérő szót a jóra, az együttérzés szavát a megalázottnak, egy tréfás szót a gyerekeknek. Meleg kézszorítással vigasztalni a szomorút. Becsületesen elismerni az elkövetett helytelenséget. Örülni a holnapi napnak. Bizonyos dolgokra aludni egyet. Mindenre rászánni a kellő időt és gondot. És mindenben: szeretettel lenni.

 

Advent története

A szó latin eredetű, jelentése: megérkezés, az Úr érkezése.

 A karácsonyra való előkészület ideje, kezdete András naphoz (nov. 30) legközelebb eső vasárnap. 

Bod Péter református lelkész, egyházi és történetíró ezt írta a 18. század közepén: "így neveztetnek a mostani rendtartás szerént a karácson előtt való négy hetek. Régen voltanak hat hetek a Szent Márton napjától fogva, aholott kezdi most is a görög eklézsiában négy hetekre szoríttatott ilyen fundamentomon, mert a Krisztusnak négy adventusa, eljövetele vagyon. Midőn a testben megjelent. Midőn a szívbe beszáll és az embert megtéríti. Midőn halála óráján elmégyen az emberhez. Midőn eljő az utolsó itéletre. Rendszerint kezdődni szokott Szent András napján."

Régen éjféli harangzúgók jelezték kezdetét, egyben az egyházi év megnyitását is. Egykoron a vallásos emberek szigorú böjtöt tartottak, ezen idő alatt, falun hajnali misére jártak, amit a középkorból eredeztetett kifejezésekkel angyali vagy aranyos misének is hívtak, és Szűz Mária tiszteletére ajánlottak.

Általában az egyházi ünnepekhez különféle hiedelmek, babonák társulnak. Advent időszakához is kötődik néhány ilyen. Pl.: - az eladósorban levő lány a hajnali misére való első harangozáskor a harang köteléből három darabot tépett, amit aztán a hajfonó pántlikájában hordott, hogy farsangkor sok kísérője legyen. - az Alföldön volt szokás, hogy a hajnali misére való harangozáskor a lányok mézet vagy cukrot ettek, hogy ettől édes legyen a nyelvük, s mielőbb férjet "édesgessenek" magukhoz. - Erdélyben volt szokás, hogy a hajnali mise ideje alatt az összes ajtót, ablakot zárva kellett tartani, mivel ilyenkor a boszorkányok állati alakot öltenek, házakba, ólakba próbálnak jutni, s ott rontást okozni. - az Ipoly mentén járta az a hiedelem, hogy az elázott pénz Advent idején tisztul. - Salgótarján környékén azt tartották, hogy ilyenkor tüzes emberek jártak, kiknek a szájukból tűz áradt. Az ilyen tüzes emberek ellen a néphit szerint olvasóval (rózsafüzér) lehetett védekezni.

Advent idején a leghosszabbak az éjszakák, meglehetősen jó alkalmat adva a varázslásra. A római katolikus egyház ajánlja ezen időszak szentjeinek segítségül hívását. (András, Borbála, Luca stb.) A néphit kapcsolatba hozza saját mágikus várakozásait az említett szentekkel, de nem csupán a vallás tanítása alapján, hanem mágikus hatalmat is tulajdonít neki.

Modern rohanó életünkben a szívünk, lelkünk mélyén mi is várakozunk valamire, valakire. Ez a négy hét a "szent várakozás" időszaka. Várjuk a Messiást, mert tudjuk "eljő és nem késik".

 

Ad­vent

 Az egyik nap még bo­ron­gós, hi­deg és sö­tét no­vem­be­ri dél­után volt, amely­ben sem­mi jó nem mu­tat­ko­zott. Re­mény­te­le­nül hosszú órák eb­ben a ri­deg, kö­dös, fény­sze­gény vi­lág­ban. Más­nap azon­ban ad­vent lett. Az ég szür­ke, hi­deg, és sok­szor egész nap sö­tét van, de a szó: ad­vent, ma­gá­val hoz lágy fé­nye­ket, fű­sze­res il­la­to­kat és íze­ket, ré­gi, ott­ho­nos han­gu­la­to­kat, me­leg­sé­get, meg­hitt­sé­get, dí­sze­ket, le­csen­de­sült, fi­nom han­go­kat.

Va­la­mi el­kez­dő­dött. Mi ez a hir­te­len min­dent meg­szé­pí­tő ti­tok? Ami a ma em­be­rét ugyan­úgy el­va­rá­zsol­ja, mint elő­de­in­ket, akik a ma­guk ad­ven­ti ha­gyo­má­nya­it ránk örö­kí­tet­ték, s mi őriz­zük, óv­juk.

Ha csak a kül­ső­sé­gei tar­ta­nák élet­ben le­gye­nek bár­mi­lyen szé­pek és meg­hit­tek, ta­lán már ki­ve­sző­ben is len­ne ez a négy hét. Mert vál­ság van, mert rossz a ked­vünk, ke­vés a pén­zünk, vál­toz­nak idők és di­va­tok, a glo­bá­lis trend mást dik­tál vagy mert ki­ürült, ki­üre­se­dett, meg­un­ták az egy­mást kö­ve­tő nem­ze­dé­kek, már nincs ked­vük le­fúj­ni ró­la a port, s no­sza, ki­ta­lál­nak va­la­mi újat, vagy el­fe­lej­tik az egé­szet. Ha csak a meg­szo­kás mi­att tar­ta­nánk ad­ven­tet, már rég holt­tá vált vol­na az egy­ko­r élő.

Az ad­vent a ke­resz­tény em­ber szá­má­ra nem kül­ső­sé­gei, ha­nem tar­tal­ma mi­att az év leg­szebb idő­sza­ka. Min­den esz­köz, kel­lék csak an­nak szol­gá­la­tá­ba áll­va nye­ri el ér­tel­mét, akit ad­vent­ben vár­va vá­runk, aki­nek jöt­té­ért kint és bent ren­det te­rem­tünk. Akit az ószö­vet­sé­gi pró­fé­ci­ák meg­jö­ven­döl­tek, s Is­ten va­ló­ban el­küld­te őt, Fi­át, azon az éj­sza­kán, ami­kor a bet­le­he­mi csil­lag fé­nye fel­ra­gyo­gott. Ér­tel­met, re­ményt, örö­möt adott az a fény s mi en­nek a be­fo­ga­dá­sá­ra ké­szít­het­jük fel lel­kün­ket.

A cso­dát ő ma­ga, Jé­zus Krisz­tus vég­zi el a ki­tárt lé­lek­ben, a fo­ga­dá­sá­ra kész szív­ben. Nem kell sem­mit sem ten­ni, eről­köd­ni, haj­szol­ni, pro­du­kál­ni, lel­ki bé­két amúgy sem le­het vá­sá­rol­ni nem sza­bad en­ged­ni annak a ha­zug és meg­té­vesz­tő nyo­másnak, amely a kül­vi­lág fe­lől ezek­ben a he­tek­ben ér­ke­zik. El­mé­lyed­ni, gon­dol­kod­ni an­nál in­kább sza­bad.

Az ad­vent az iga­zi vá­ra­ko­zás, a szép­ség, az ün­nep­re va­ló han­go­ló­dás iga­zi, szent, csen­des, meg­hitt, ben­ső­sé­ges idő. A ta­lál­ko­zás ket­tőn­ké: az Úré, aki jön, és az enyém, a ti­éd, ked­ves Ol­va­só, aki őrá vársz. A töb­bi csu­pán ke­ret, kel­lék, amely csak szol­gá­lat­ra van ren­del­ve. Le­gyen va­ló­ban mél­tó: hi­szen Ki­rály ér­ke­zik a bet­le­he­mi já­szol­ba, s Úr ér­ke­zik eb­be a hi­deg, re­mény­te­len föl­di vi­lág­ba, ahol nél­kü­le ma­gunk len­nénk, ár­vák.

Ad­ven­tus Do­mi­ni: az Úr ér­ke­zé­se. A ta­lál­ko­zás­ra va­ló ké­szü­lő­dés a négy ad­ven­ti hét lé­nye­ge. El­jött és el­jön az Úr az idők vé­gén. Krisz­tus, az Úr több­fé­le mó­don is el­jön hoz­zánk: tör­té­nel­münk egy meg­ha­tá­ro­zott ide­jé­ben be­lé­pett a mi vi­lá­gunk­ba, hogy meg­vált­sa a vi­lá­got; el­jön az Úr az idők vé­gén is, hogy új vi­lá­got te­remt­sen kö­rénk; és ha be­en­ged­jük őt, min­den­nap meg­ér­ke­zik hoz­zánk, hogy szí­vün­ket be­tölt­ve lé­lek­ben és igaz­ság­ban imád­has­suk őt. Ámen.

Kő­há­ti Dó­ra


Karácsony fényei a szeretet fényei

 Becsesnek láttad te e földi test koldusruháját, hogy fölvetted ezt?

s nem vélted rossznak a zord életet?

te, kiről zengjük,hogy megszületett!

Szeress hát minket is, koldusokat!

Lelkünkben gyújts pici gyertyát sokat.

Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk törékeny játékunkat, a reményt!

 

Mikor kezdődik karácsony?

Ezt kérdezte édesanyjától a gyermek, amikor egy karácsonyi koncert sok ünnepre készülőjét látta a templomba jönni. Ha benézett volna, látta volna az ádventi koszorút és a még fel nem díszített, de már szépségével karácsonyt hirdető fenyőfát.

Valóban mikor kezdődik?

Sok választ hallok, de talán csak egy a helyes.

Több mint 2000 éve!

Azon a napon kezdődött, amikor Isten az Ő Fiában olyan mélyre hajolt az emberhez, hogy elküldte szeretetét ebbe a világba. Készülésünk drága lehetősége, hogy az óta is itt van, és kopogtat évről-évre, napról-napra, percről-percre. Keres minket életünk eseményeiben, felkínálja a lehetőséget, hogy vele járhassunk életünk minden dolgában. Megszólító szava hangzik az igében a róla szóló prédikációkban, a gyülekezetben. Hogy "testé", életté legyen minden kor embere számára, s hogy elvezessen egészen a célig, a Vele való teljes közösség boldogságáig. Hiszem, nem marad el a Karácsony! S a kérdés, már személyesen szólít meg.

Volt-e, van-e, lesz-e Karácsonyod?

Krisztussal a megszületővel, az érted halált vállalóval, a feltámadottal való közösséged. Megélhető, megőrizhető emlékek hangulatával, s a csendben a békesség ajándékának elfogadásával.

Kinek az ünnepe lesz?

A mienk, vagy Jézus születésnapja? Az lenne a csodálatos, ami az értelem számára felfoghatatlan és mégis karácsony misztériuma, hogy ha Őt tudjuk ünnepelni, ha merünk elmenni a jászolhoz, csak akkor látjuk meg az igazi ajándékot! Azt, ami pénzen nem megvehető, ami megszerezhetetlen, amit mindenki ingyen kaphat. Ajándékba! Az egyedül szükségest, ami nélkül nem élhet az ember.

Adni akarja, fogadd el, használd!

Így legyen áldott, békés, boldog Krisztusi karácsonyod.

 

Örömhír karácsonykor

„Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lukács evangéliuma 2. fejezet 10–11. vers)

Új egyházi esztendőbe léptünk. Az adventtől adventig terjedő időszak során az ünnepek abban segítenek, hogy bibliai ismereteink gyarapodjanak és hitünkben növekedjünk. A főbb ünnepkörök: a karácsony-vízkereszti, a böjt-húsvéti és a pünkösdi ünnepkör. Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, húsvétkor a halálból való feltámadását, pünkösdkor pedig a Szentlélek érkezése nyomán az egyház születésnapját.

Idén advent első vasárnapja november 28-án van. Négy héten keresztül olyan igék kerülnek elénk a Bibliaolvasó Útmutató rendje alapján, illetve a vasárnapi istentiszteleteken, melyek az Úr Jézus eljövetelére készítenek fel bennünket. Mivel az ember életét megkeseríti, tönkreteszi a bűn, és ezt a saját erejéből senki nem tudja rendbe hozni, ezért Isten maga készítette elő a megoldást. Már az Ószövetségben is számos olyan igét, a jövőben beteljesedő próféciát találunk, melyben a Mindenható ígéretet tesz: elküldi Szent Fiát, a Megváltót. Karácsonykor, a szeretet ünnepén Isten szeretete áll a középpontban: hogy Isten Jézusban kisgyermekként jött el közénk.

Angyalok vitték az örömhírt a környékbeli pásztoroknak, akik először megrettentek attól, hogy az éjszaka sötétjében hirtelen nagy világosság támadt és mennyei hírnökök hangja hangzott fel. Szükségük volt a biztatásra: Ne féljetek!

Az örömhír örömmel töltheti el az azt meghalló ember és nép szívét. Nem a karácsonyi vásárok nyomasztó tülekedése és az idegesítő kapkodás, de nem is a kézzelfogható ajándékok eszmei vagy valóságos értéke az, ami meghatározhatja ünnepünk hangulatát, hanem az a boldogság, hogy Üdvözítő született nekünk. Eljött világunkba az Úr Jézus, a Megváltó.

 A pásztorok azonnal útra keltek, mert úgy érezték, saját szemükkel kell látniuk ezt a csodát. Így jutottak el az istállóban tartózkodó szent családhoz, és dicsérték az Istent azért, mert minden szó igaz abból, amit hirdettek nekik. Igazán áldott karácsonyuk lehetett!

Az ünnep bennünket is ilyen lelki élménnyel gazdagíthat. Aki meghallja azt az örömhírt, amit neki hirdetnek – hogy megszületett a Megváltó, aki az Úr Krisztus – és elindul Jézus felé, az maga is tapasztalhatja: minden szó igaz abból, amit Isten kijelentett. A csoda megtörtént és életeket formálhat át. Áldott karácsonyt kívánunk!

 

Lesz karácsony? Lesz karácsony!

Nincs karácsony Corvin nélkül! - hangzott az első reklámok egyike abban az időben, amikor még csak néhány nagyáruház volt Budapesten.

Gyermekként így próbálták tudatosítani bennem, hogy csak akkor van karácsony, ha annak szükséges kellékeit időben beszerzi az ember: sok ajándékot, díszeket, sütni-főzni valókat. Jól ki kell használni a felkészülés hosszúnak tűnő, mégis kevésnek bizonyuló idejét.

Ma már tudom: van karácsony Corvin nélkül. Gazdasági válság szűkülő lehetőségeiben, végtörlesztés kiúttalan csapdájában, széthulló életkörülmények, elvesző külső-belső történések között, amikor harcolunk az élet kihívásaival, és lehetetlennek tűnik a győzelem – Isten cselekszik. Ő ebben az évben is újat akar kezdeni karácsony csodájában!

KÖZEL LÉP AZ EMBERHEZ, MEGSZÜLETIK!

Megadja a hit lehetőségét - neked, nekünk. Abban a helyzetben, amiben vagy! Akkor is, ha már senki sem tud segíteni, s ha már te is úgy gondolod: feladod, nem érdemes, értelmetlen.

Rád bíz egy gyermeket, Isten gyermekét, aki akar és tud segíteni.

Rábízhatod magad!

Ugye nem igaz, hogy elmarad a karácsony? - kérdezte tőlem a napokban egy kisgyermek. Talán szülei ezzel az intelemmel próbálták jobb viselkedésre bírni, s ő bizakodva kérdezett.

NEM MARAD EL! LESZ KARÁCSONY! KRISZTUSSAL!

Hidd el, és tudd 2011 ajándékozó ünnepén: NINCS KARÁCSONY KRISZTUS NÉLKÜL!

Kevesebbel ne elégedj meg, többet ne kívánj annál, amit Ő ad!

Imádkozó szeretettel kívánok minden kedves testvérnek Istentől megáldott békés karácsonyt!

 

Karácsonyi áldás

Mint amikor vastag takaróba burkolózol téli éjszakákon - Isten jósága úgy takarjon be téged.

Mint amikor belefeledkezel egy kisgyermek mosolyába - Isten jósága úgy áradjon át szíveden.

Mint amikor nekidőlsz háttal a meleg kályha falának - Isten jósága úgy járjon át téged.

Mint amikor a vacsoraillat betölti a házat - Isten jósága úgy hasson át.

Mint amikor önfeledten táncolsz valakivel, akit szeretsz - Isten jósága úgy ragadja meg lelkedet.

Mint amikor nagyot kortyolsz nyári délutánon a hideg bodzaszörpből - Isten jósága úgy üdítsen fel.

Mint amikor a hegytetőre érve magával ragad a tágas tér látványa - Isten jósága úgy nyűgözzön le.

Mint amikor a hunyorgó csillagok alatt úszol a tó vízén - Isten jósága úgy vegyen körül.

Mint amikor a fűben fekve magadba szippantod a rét illatát - Isten jósága úgy töltsön el téged.

Mint amikor arcodat a szél simogatja - Isten jósága úgy érintse meg egész lényedet.

Mint amikor bátorításul megszorítja valaki a kezedet - Isten jósága úgy legyen számodra valóságos!

(Varga Gyöngyi: Áldáskönyv)

 

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek