Húsvét

A feltámadás hírét nem mérlegelni, hanem elfogadni kell!

„Húsvét eseménye olyan, mint egy vulkánkitörés külső pereme, amely körüljárható, kitapintható. A vulkánkitörés maga, annak ereje, nagysága, dinamikája csak sejthető, de nem rekonstruálható.” (Kurt Frör)

Húsvét ünnepe a nagyhét isteni folytatása. Krisztus golgotai kereszthalála után a világ megváltása és az ember megmentése megtörtént, majd jött a folytatás, amikor Isten különleges formában az ember mellé lépett, feltámasztotta Fiát, legyőzte a halált.

Az ember egzisztenciális kérdése, hogy honnan is jöttünk, ugyanakkor minden emberben ott van a vágy arra is, hogy megismerje azt a világot, ami a földi élet után következik. Húsvét erre lehet válasz.

A feltámadás az a hír az ember számára, amit nem mérlegelni, hanem elfogadni kell! Amikor az ember átéli, hogy ami történt, érte történt, akkor érti meg húsvét titkát, hogy nincs a halálnak többé hatalma az emberen, mert valaki legyőzte azt. Ezt a győzelmet ajándékozza nekünk.

Ez a logikátlan szeretet, amivel Isten belépett ebbe a világba, azt mutatja meg, hogy húsvétkor a Teremtő cselekedett: nem hagyta a halálban a Fiát, s az ember lehetőségét felülírta.

A feltámadás – amit Pál úgy fogalmaz meg: „ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a ti hitetek” – ragyogja be tulajdonképpen a többi ünnepet, s ezért ünnepli a keresztyénség minden vasárnap a feltámadást.

Csak a szeretet kívánja az életet, a gyűlölet halált kíván. Isten felkínál az embernek egy lehetőséget: elfogadom-e azt, hogy nem a halálé az utolsó szó? Ezt a kérdést nem kerülhetjük meg, és ezzel egyszer mindenkinek szembe kell néznie.

Húsvét nagy lehetőség az ember számára. Egyházi gyakorlatunkban a húsvét vasárnapi prédikáció mindig az isteni cselekedetről szól. Az ünnep másnapján pedig mindig arról hangzik el a bizonyságtétel, hogy ez mire kötelez minket. Isten cselekedete és az ember lehetősége. Mit tudok tenni, ha átélem azt, amit Ő tett?

A feltámadás a Szentírás szerint egy egészen más dimenzió, ahol Isten valóban véghezviszi azt, hogy az ember örök életre kap meghívást, ezért ez a megújulás csodálatos lehetősége.

Éljünk vele! Áldott Húsvétot kívánok minden olvasónak!

 

Miért is változik évente az ünnep idõpontja?

Gyermekeink gyakori kérdésére a II. században kereshetjük a választ. Vagy még elõbb, s utóbb is, mert az idõpont feletti vita végtére csak a VI.században csendesedett el.

Az apostolok körül gyülekezõ elsõ keresztények (és utódaik is) Jézus Krisztus feltámadását tekintették a hit legfontosabb, legszentebb titkának. Amint Pál apostol hirdette az I. Korinthusi levél 15. fejezetében: ha pedig Krisztus nem támadt volna föl, hiábavaló lenne a ti hitetek. Ezért ünnepelték kezdettõl fogva a vasárnapot, az Úr napját, de ragaszkodtak a zsidó húsvéthoz is, amely az elsõ tavaszi holdfogyatkozás utáni vasárnapra esett, az pedig a hold járásától függött. A századokon átívelõ vita aztán már csak amiatt folytatódott, hogy a Niszán hónap melyik vasárnapja az igazi?

Maga a zsidó hagyomány a peszach napját, a pászka ünnepét, az Egyiptomból való menekülés eseményét (amikor nem volt idõ a kenyerek kelesztésére) tartotta ébren a közös emlékezetben. Az elsõ keresztények körében szokássá vált, hogy húsvétkor keresztelték meg a katekumeneket. Hogy az elmélyült tanulásra és a bûnbánatra alkalmuk legyen, kemény böjtöt vállaltak, ebbõl alakult ki a nagyböjt. Az ünnepkör azonban húsvét után is folytatódott, egészen pünkösdig, a Szentlélek megjelenéséig, az egyház születésnapjáig tartott. Ezeket a heteket jelképesnek is tekinthetjük: böjt, szorongás, félelem, halál, nagypéntek fekete gyásza - majd a kéken ragyogó húsvéti ég sátra és a pünkösdi, harsogó koranyár: Isten irgalma és szeretete ezen az úton vezet bennünket.

 

Mit jelent húsvét az Ön számára? Megkérdeztük...

dr. Szántó Ágnes (orvos): Sok emberi tragédiát látok, amikor a hozzátartozó halála után az itt maradó is hamarosan lemerül és utánamegy az elköltözöttnek vagy amikor a mi fájdalmunk húzza õt vissza abból a világból, amiben pedig hiszünk. Ha van feltámadás-hitem, akkor el merem engedni, mert tudom, hogy vár rá egy új lét, ahol bánat nélkül fog élni. Csak ha leteszem õt Isten kezébe, akkor tudok jövõt építeni.

Ittzés Ádám (tanár, teológus): Sokáig nem tudtam mit kezdeni a húsvéttal. Pár évvel ezelõtt azonban részt vettem egy húsvét hajnali istentiszteleten, s ennek liturgiája hozta közel számomra azt az örömöt, amit Jézus feltámadása jelent a nagyhét befelé forduló csendje után. Átéreztem, hogy a Krisztus halálában kapott bûnbocsánat csak a húsvéti csoda folytán válhat élõvé számomra, és innen merítek erõt a folytatásra.

Szigeti László (felügyelõ): Húsvét összefoglalása számomra, hogy Jézus meghalt és feltámadt értem. Ezt a csodát azonban sokszor nem érti az ember. Hiszen micsoda az ember, hogy az Úrnak gondja van rá? Amikor Jézus azt mondta: *Én vagyok az út, az igazság és az élet,* akkor nem a sejtekrõl és a vérkeringésrõl szólt, hanem arról, hogy Õ maga az élet. Én ezt az életet akarom!

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek